Peytoia nathorsti

Peytoia nathorsti
	Evolúciós időszak: Kora kambrium
	A Peytoia nathorsti, 60 centiméteres életnagyságú modellje
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Dinocaridida;
Rend:	Radiodonta;
Alrend:	Anomalocarida;
Család:	Hurdiidae;
Nem:	Peytoia; Walcott, 1911
Faj:	P. nathorsti;
Tudományos név
	Peytoia nathorsti; Walcott, 1911
Szinonimák
	Laggania cambria Walcott, 1911;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Peytoia nathorsti témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Peytoia nathorsti témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. január 2.) ezen a változaton alapul.

A Peytoia nathorsti a Dinocaridida osztályának Radiodonta rendjébe, ezen belül a Hurdiidae családjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja. Korábban a ma már felszámolt Laggania nemnek az egyetlen fajaként tartották számon, Laggania cambria név alatt; továbbá az Anomalocarididae családba volt besorolva.^[1]

Tudnivalók

*Peytoia nathorsti* kövület, a torontoi Royal Ontario Museum-ban

Az állat a kambrium kori ősízeltlábúak egyike volt. Körülbelül 60 centiméteres hosszával, jóval kisebb volt, mint rokona, az Anomalocaris. A Peytoia nathorsti szájánál két fogókar volt; ezeken kefeszerűen elhelyezve, hosszú tüskék ültek. Nem volt legyező alakú farka, mint nagyobb rokonának. A rövid nyúlványokon ülő összetett szemei a fogókarok mögött helyezkedtek el; emiatt a tudósok szerint ez az állat, nem volt csúcsragadozó, mint az Anomalocaris, hanem inkább a tengerfenéken járt vadászni. Karjaival a homokot szűrte, kutatta át, a benne megbúvó zsákmányok felkeresésére.^[2]

A Nagy Phyllopod bed-ben 108 Peytoia nathorsti példányt fedeztek fel. Ez a szám, az ottani állatvilágnak a 0,21%-át teszi ki.

Ezt az állatot először 1911-ben, Charles Doolittle Walcott írta le. Ő, akkor azt hitte, hogy ez az állat, a tüskésbőrűekhez tartozó tengeriuborka.^[3]^[4]

Jegyzetek

↑ (1978) „Laggania cambria Walcott: A composite fossil”. Journal of Paleontology 52 (1), 126–131. o.
↑ (1988) „The Oldest Arthropods of the East European Platform.”. Lethaia 21, 29–38. o. DOI:10.1111/j.1502-3931.1988.tb01749.x.
↑ (1985) „The largest Cambrian animal, Anomalocarus, Burgess Shale, British Columbia”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London. Series B, Biological Sciences 309 (1141), 569–609. o. DOI:10.1098/rstb.1985.0096.
↑ Daley, A. and Bergström, J. (2012). "The oral cone of Anomalocaris is not a classic 'peytoia'." Naturwissenschaften, doi:10.1007/s00114-012-0910-8

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Peytoia nathorsti című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Caron, Jean-Bernard; Jackson, Donald A. (October 2006). "Taphonomy of the Greater Phyllopod Bed community, Burgess Shale". PALAIOS. 21 (5): 451–65.
"Laggania cambria". Burgess Shale Fossil Gallery. Virtual Museum of Canada. 2011.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[ConwayMorris1978-1] (1978) „Laggania cambria Walcott: A composite fossil”. Journal of Paleontology 52 (1), 126–131. o.

[2] (1988) „The Oldest Arthropods of the East European Platform.”. Lethaia 21, 29–38. o. DOI:10.1111/j.1502-3931.1988.tb01749.x.

[Whittington1985-3] (1985) „The largest Cambrian animal, Anomalocarus, Burgess Shale, British Columbia”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London. Series B, Biological Sciences 309 (1141), 569–609. o. DOI:10.1098/rstb.1985.0096.

[Daley2012-4] Daley, A. and Bergström, J. (2012). "The oral cone of Anomalocaris is not a classic 'peytoia'." Naturwissenschaften, doi:10.1007/s00114-012-0910-8

[1]

[2]

[3]

[4]