Petrus Apianus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Apianus mellszobra, München
Peter Apian.png

Petrus Apianus (Leisnig, 1495. április 16.Ingolstadt, 1552. április 21.) sokoldalú német reneszánsz tudós.

Eredeti neve Peter Bennewitz (vagy Bienewitz) volt. (A latin apis a német Biene -magyarul a méh - szó fordítása.) A szászországi Leisnig-ben született, iskolai tanulmányait Rochlitz-ben végezte. A 1516-től 1519-ig a lipcsei egyetemen tanult. Ekkor vette fel a korabeli szokásoknak megfelelő latinos Apianus nevet.

Tanulmányait Bécsben folytatta annak a Georg Tannstetternek a tanítványaként, aki Magyarország 1527-es térképét szerkesztette.

1521-ben a B.A. fokozat megszerzése után Regensburgban majd Landshutban tanult. 1527-ben egyetemi katedrát kapott Ingolstadban. Élete során több másik egyetemre is meghívták, de haláláig megtartotta katedráját.

A Holdon egy krátert és az 19139-Apian kisbolygót nevezték el a tiszteletére.

Matematikus, csillagász, földrjaztudós és térképész volt, és így került V. Károly német-római császár kegyeibe, aki 1541-ben a regensburgi birodalmi gyűlésen nemesi rangba emelte.

Apianus kifejlesztett egy módszert a földrajzi hosszúságok meghatározására, a csillagok Holdtól való távolságának a mérése segítségével.[1] 1527-ben a nyugati világban elsőként (a névadó Blaise Pascal előtt) foglakozott a Pascal-háromszög egy változatával.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horváth Árpád: Csillagnézők. A csillagászat regénye. Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1961

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]