Petrus Apianus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petrus Apianus
Peter Apian.jpg
Született
1495. április 16.
Leisnig
Elhunyt
1552. április 21. (57 évesen)
Ingolstadt
Foglalkozása matematikus
csillagász
térképész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Petrus Apianus témájú médiaállományokat.
Peter Apian.png
Apianus mellszobra, München

Petrus Apianus (Leisnig, 1495. április 16.Ingolstadt, 1552. április 21.) sokoldalú német reneszánsz tudós.

Eredeti neve Peter Bennewitz (vagy Bienewitz) volt. (A latin apis a német Biene -magyarul a méh - szó fordítása.) A szászországi Leisnig-ben született, iskolai tanulmányait Rochlitz-ben végezte. A 1516-től 1519-ig a lipcsei egyetemen tanult. Ekkor vette fel a korabeli szokásoknak megfelelő latinos Apianus nevet.

Tanulmányait Bécsben folytatta annak a Georg Tannstetternek a tanítványaként, aki Magyarország 1527-es térképét szerkesztette.

1521-ben a B.A. fokozat megszerzése után Regensburgban, majd Landshutban tanult. 1527-ben egyetemi katedrát kapott Ingolstadban. Élete során több másik egyetemre is meghívták, de haláláig megtartotta katedráját.

A Holdon egy krátert és az 19139-Apian kisbolygót nevezték el a tiszteletére.

Matematikus, csillagász, földrajztudós és térképész volt, és így került V. Károly német-római császár kegyeibe, aki 1541-ben a regensburgi birodalmi gyűlésen nemesi rangba emelte.

Apianus kifejlesztett egy módszert a földrajzi hosszúságok meghatározására, a csillagok Holdtól való távolságának a mérése segítségével.[1] 1527-ben a nyugati világban elsőként (a névadó Blaise Pascal előtt) foglakozott a Pascal-háromszög egy változatával.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horváth Árpád: Csillagnézők. A csillagászat regénye. Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1961

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]