Pelasgus epiroticus

Pelasgus epiroticus
	Természetvédelmi státusz
	Súlyosan veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Pontyszerűek (Ostariophysi);
Rend:	Pontyalakúak (Cypriniformes);
Öregcsalád:	Cyprinoidea;
Család:	Pontyfélék (Cyprinidae);
Alcsalád:	Leuciscinae;
Nem:	Pelasgus; Kottelat & Freyhof, 2007
Faj:	P. epiroticus;
Tudományos név
	Pelasgus epiroticus; (Steindachner, 1895)
Szinonimák
	Paraphoxinus epiroticus Steindachner, 1895; Phoxinellus epiroticus (Steindachner, 1895); Pseudophoxinus epiroticus (Steindachner, 1895);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pelasgus epiroticus témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pelasgus epiroticus témájú kategóriát.

A Pelasgus epiroticus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A Pelasgus epiroticus kizárólag a görögországi Pamvotis-tóban fordul elő. Nincs halászati értéke.

A hal testhossza körülbelül 8-10 centiméter. Testét mindenütt nagyon vékony, bőrrel fedett pikkelyek borítják.

Apró rajhal. Tápláléka apró rákok és rovar lárvák.

Május és június között ívik.

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
Pelasgus epiroticus (Steindachner, 1895) FishBase
Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.