Pataki Maurus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pataki Maurus
1934 februárjában
1934 februárjában
Született1893. április 5.
Gyetva
Elhunyt1965. november 30. (72 évesen)
Pozsony
Foglalkozása

Pataki Maurus aláírása
Pataki Maurus aláírása
SablonWikidataSegítség

Pataki Maurus Pál (Gyetva, 1893. április 5.Pozsony, 1965. november 30.) bencés szerzetes, pap, tanár.

Élete[szerkesztés]

Szülei Pinhack Gusztáv és Friedrich Mária. Szülőföldjén már gyermekkorában megtanult az anyanyelvén kívül németül és szlovákul. 1903-1911 között a losonci magyar királyi állami főgimnáziumba járt, majd érettségizett. 1911. augusztus 6-án belépett a bencés rendbe. 1912-1916 között a pannonhalmi Szent Gellért főiskolán tanult. 1913. május 25-én egyszerű, 1916. május 28-án ünnepi fogadalmat tett. 1916. június 29-én pappá szentelték.

1916-1921 között a pápai bencés gimnázium, 1921-1945 között pedig a komáromi Szent Benedek-rendi gimnázium rendes tanára volt. 1919-ben szerzett gimnáziumi tanári oklevelet. A Budapesti Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság német nyelv és irodalom, latin nyelv és irodalom szaktárgyakból 1919. március 24-én állította ki tanári oklevelét. Magyar, német, és szlovák nyelvet tanított. Szaktárgyain kívül hittant, ókori történelmet, szlovák és cseh nyelvet és irodalmat is tanított. Rábízták a Palkovich Diákotthon és Menza igazgatását, ő lett az iskolai zeneszertár őre, énekfelügyelő és ünnepélyrendező.

Az 1945-ös tanév végén Csehszlovákiában a magyar nyelvű oktatást minden szinten megszüntették. A bencés gimnáziumot bezáratták, csupán egy érettségiző évfolyam ment Érsekújvárba vizsgázni.

1949. május 27-én a komáromi rendházat is el kellett hagyniuk. Znióváraljára vitték, ahol 1949-1954 között káplánként szolgált. Amikor hazautazott szülőfalujába, ott a plébánián hitoktatást végezhetett, annak anyagát sokszorosította tanítványai számára. Vallásos tartalmú szövegek engedély nélküli sokszorosítása miatt letartóztatták, és egy ideig őrizetben tartották. Szabadulása után 1954-1958 között Privigyén volt káplán, 1959-1965 között Bazinban élt nyugalomban.

Komáromban a bencés tanárok közös kriptájában nyugszik.

Emléke[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]