Pataki István (forradalmár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ez a szócikk a forradalmárról szól. Hasonló címmel lásd még: Pataki István (egyértelműsítő lap).
Pataki István
Született1914. szeptember 21.
Budapest
Elhunyt1944. december 24. (30 évesen)
Sopronkőhida
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • ellenálló
  • vésnök
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Pataki István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pataki/Pataky István (Budapest, 1914. szeptember 21. – Sopronkőhida, 1944. december 24.) magyar vasmunkás, vésnök, kommunista ellenálló.

Életpályája[szerkesztés]

Előtörténete[szerkesztés]

Kőbányán nőtt fel. 1930-ban kezdte meg a vésnöki szakmunkásképzőt. A Magyar Szociáldemokrata Párt tagjaként 1930-tól a párt ifjúsági mozgalmában, 1933-tól pedig a fémipari szakszervezetben politizált. 1944. márciusában a Wehrmacht a Margarethe hadművelet során elfoglalta Magyarország nagy részét, a fasiszta és Hitler-hű nyilasok Szálasi Ferenc vezetésével átvették a hatalmat és katonai diktatúrát hoztak létre. Pataki ezután részt vett a fegyveres ellenállás megszervezésében, azzal a reménnyel párosulva, hogy a magyar egységek leteszik a fegyvert és disszidálnak. A szovjet hadsereg előrenyomult, és 1944. november 3-án megkezdődött Budapest 102 napos ostroma, amely december 26-ig teljesen körülzárta a várost.

Letartóztatása és kivégzése[szerkesztés]

Hazaárulás után a Honvéd katonatisztjei 1944. november 23-án letartóztatták más munkatársaival együtt az SS által irányított Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben, a mai Csepelen. A Margit körúti katonai börtönbe (Margit körút), majd a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönbe vitték, ahol a nyilas hadbíróság halálra ítélte. 1944. december 24-én Kreutz Róbert és Pesti Barnabás ellenállókkal együtt meghamisították, a többieket felakasztották. 1945. február 13-án a Wehrmacht, az SS és a magyar hadtest bekerített egységei kapituláltak.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található.[1]

Emlékezés és megemlékezés[szerkesztés]

A szovjet befolyás alatt (1949–1989) számos utcát, teret, iskolát és más kulturális intézményt neveztek el róla; 1989 után ezek egy részét megszüntették.

A nyilas vésztörvényszék által halálra ítélt és 1944. december 24-én kivégzett mártírok emléktáblája a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön főépületének falán
  • Felirat a búcsúleveléből vett idézettel és rövid életrajzzal több nyelven a comói Monumento alla Resistenza europea emlékművön.
  • Tér és művelődési ház: Pataki István tér (1953–1989), ma Szent László tér Budapest, X. kerület; mellette a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ, korábban Pataky István Művelődési Ház.
  • Iskola: Pataky István Fővárosi Híradástechnikai és Informatikai Szakközépiskola, "Pataky István" Fővárosi Gyakorló Híradásipari és Informatikai Szakközépiskola Budapest-Kőbánya.
  • Mellszobor, Rózsa Péter szobrászművész mészkő mellszobra, 1964. szeptember 20-án állították fel a téren, 2013-tól a szomszédos kultúrház udvarán.
Pataky István szobra

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az István Pataki című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Csepel szikrái. Sorsok, emberek a századfordulótól a felszabadulásig. Szerkesztette: Csepeli Szabó Béla, Czakó Sarolta. Budapest, MSZMP Csepel Vas- és Fémművek Bizottsága, 1970.
  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. ISBN 963-9257-11-7  
  • Révai új lexikona XV. (Nem–Rab). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-623-8  
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pataki_István_(forradalmár)&oldid=26777147”