Pasch-axióma
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Pasch-axióma a geometria axiomatikus felépítésében az egyik rendezési axióma, amely kimondja, hogy ha a sík egy 
háromszögének egyik csúcspontját sem metszi egy 
egyenes és metszi valamelyik oldalát a háromszögnek, akkor metszi a két másik oldal közül is pontosan az egyiket.[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Ezt az axiómát Moritz Pasch vizsgálta először részletesen Vorlesungen über neuere Geometrie című munkájában, amely 1882-ben jelent meg. Ebben kimutatta, hogy Euklidész ezt a tulajdonságot anélkül használja fel Elemek című munkájában, hogy explicit axiómaként kimondaná. Ezeket az eredményeket felhasználva vette fel Hilbert ezt az axiómát saját axiómarendszerébe.[2]
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Hivatkozások
- Moritz Pasch: Vorlesungen über neuere Geometrie, B. G. Teubner, Leipzig, 1882
- David Hilbert: Grundlagen der Geometrie, B. G. Teubner, Leipzig, 2. kiadás, 1903
- Kurusa Árpád: Euklidészi geometria, SZTE Bolyai Intézet, Szeged, 2008
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Pasch-axióma a MathWorld oldalán
- Moritz Pasch biográfiája
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ „Es seien A, B, C drei nicht in gerader Linie gelegene Punkte und a eine Gerade in der Ebene ABC, die keinen der Punkte A, B, C trifft: wenn dann die Gerade a durch einen Punkt der Strecke AB geht, so geht sie gewiß auch entweder durch einen Punkt der Strecke BC oder durch einen Punkt der Strecke AC.” - David Hilbert: Grundlagen der Geometrie
- ↑ Lásd: Hilbert: Grundlagen der Geometrie 4. o.
