Parti gyémántmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Parti gyémántmadár
Spotted Pardalote Samsonvale Aug02.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Ausztrálposzáta-félék (Pardalotidae)
Nem: Pardalotus
Faj: P. punctatus
Tudományos név
Pardalotus punctatus
(Shaw & Nodder, 1792)
Elterjedés
Spotted Pardalote Range.jpg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Parti gyémántmadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Parti gyémántmadár témájú kategóriát.

A parti gyémántmadár (Pardalotus striatus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az ausztrálposzáta-félék (Pardalotidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália keleti és déli területén honos.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pardolotus punctatus punctatus
  • Pardolotus punctatus militaris
  • Pardolotus punctatus xanthopygus

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csőre igen rövid és magas; a felső káva vége majdnem olyan horgas, mint valami ragadozó madáré. Szárnya hosszú, de a farka annál rövidebb, alig hosszabb a szárny felénél s csapottvégű. Fejét és szárnyát majdnem mindig fehér pettyek díszítik. Igen tarka kis madár. Feje teteje, szárnya és farka fekete; minden tollnak a végén kerek fehér petty van. A szeme felett húzódó sáv fehér; pofája és nyaka oldala szürke; háttollainak töve szürke, közepetája barna, a vége feketén szegélyezett. A felső farkfedők cinóberpirosak, torka, melle és alsó farkfedői fehérek, hasa és oldalai fakószínűek. Szeme sötétbarna, csőre barnásfekete, lába barna. A tojó színezete kevésbé élénk, egyébként hasonlít a hímhez.

A hím
és a tojó

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parti gyémántmadár életmódjának legföltűnőbb sajátsága fészkének elhelyezése és elkészítése. Míg rokonai faodvakban fészkelnek, addig ez a faj szakadékok meredek oldalába, sőt néha lapos helyen a földbe is lyukat váj, amelynek bősége csak akkora, hogy éppen beférhet rajta. A 60–90 cm hosszú alagút végét kiszélesíti; itt van a tulajdonképpeni fészek, mégpedig rendesen magasabban, mint a bejárólyuk, úgyhogy az esővíz elől biztonságban van. Magát a fészket nagyon ügyesen, csinosan rakja, majdnem kizárólag az eukaliptusz fák kérgének belső háncsából s ugyanennek az anyagnak finomabb szálaival béleli ki. A fészek teljesen gömb alakú, körülbelül 8 cm átmérőjű; a bejárólyuk oldalt van rajta. Bámulatos, hogy tud ez a madár abban a teljesen sötét odúban ilyen csinos fészket építeni. Az összes madarak, melyek hasonló helyeken költenek, éppen csak valami alomformát raknak tojásaik alá.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alfred Edmund Brehm. Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0 „Brehm2000” 

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]