Papp Imre (nyelvész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést KMBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2020. április 12., 12:06-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Forrás → Források (WP:BÜ) AWB)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Papp Imre
Született1907. június 16.
Bilak
Elhunyt1987. március 13. (79 évesen)
Kolozsvár
Foglalkozásanyelvész,
tankönyvíró
SablonWikidataSegítség

Papp Imre (Bilak, 1907. június 16.Kolozsvár, 1987. március 13.) erdélyi magyar nyelvész, tankönyvíró.

Életútja[szerkesztés]

A székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnáziumban érettségizett (1925), Kolozsvárt jogi (1925–27), a bukaresti egyetemen latin és román nyelv és irodalom szakos tanulmányokat folytatott (1929–33), majd Jászvásárban tanári képesítő vizsgát tett (1937). A brassói Római Katolikus Főgimnázium (1934–40), majd a kolozsvári gyakorló gimnázium (1940–45) tanára, a Ferenc József Tudományegyetem közgazdasági karán román kereskedelmi levelezést ad elő. Tanügyi főfelügyelő Bukarestben a Nemzetnevelésügyi Minisztérium magyar államtitkárságán (1945–48) és a Tanügyi Közlöny (1948–49) szerkesztője, miniszteri tanácsos. A tanügyi reform életbeléptetése után a kolozsvári Gépipari Középiskola tanulmányi igazgatója (1948–56), a Bolyai Tudományegyetem román irodalmi tanszékén az új román irodalom előadója (1957–59), a kolozsvári magyar és román egyetem egyesítése után a Brassai Sámuel Középiskola tanára nyugalomba vonulásáig.

Munkássága[szerkesztés]

Mint nyelvész és nyelvpedagógus a magyar diákok helyes román nyelvismeretének kifejlesztésére szakosította magát. 1943-ban elkészítette Román nyelvkönyvét az észak-erdélyi magyar középiskolák felső osztályai számára; ezen a területen ez volt az első tankönyv, mely tekintetbe vette a két nyelv eltérő grammatikai rendszeréből adódó sajátos nyelvpedagógiai feladatokat. A romániai magyar iskolák számára 1951 és 1960 között a Tankönyvkiadó megbízásából 17 magyar iskoláknak szánt román tankönyvet szerkesztett, és számos irodalmi jegyzet, nyelvi kurzus ellenőrzését végezte el. Egyidejűleg a magyarországi román iskolák számára is fordított magyarból tankönyveket. 1971-ben memorandumban fejtette ki a magyar anyanyelvhez kapcsolódó román nyelvtanítás általa kidolgozott eredeti módszerét.

A Limba Română tanulmányát közölte a román nyelvbeli műveltető értelmű szavakról és szerkezetekről (1975) s a főnevek nemének végződésük alapján való felismeréséről a román nyelvben (1978); utóbbi magyarul is megjelent a Tanügyi Újságban (1982). Cikkei találhatók a Romániai Magyar Szó, Előre, Igazság és Gazeta Învățământului hasábjain.

Magyarra fordította Ioan Alexandru Brătescu-Voinești Moartea lui Castor című karcolatát (A Hírnök 1938/5), s új adatokat közölt a Ludas Matyi fordítója, Ion Barac brassói író tevékenységéről (Irodalomtörténeti Közlemények 1959/3-4).

Jegyzete: Istoria literaturii române (érettségi vizsgaanyag magyar tannyelvű középiskolák számára, Papp Eneával, Kolozsvár 1957).

Források[szerkesztés]