Orosz Cárság
Az Orosz Cárság, más néven Moszkvai Cárság[1][2] egy államalakulat volt, amit IV. Iván orosz cár alapított 1547-ben. Fővárosa Szentpétervár, államformája abszolút monarchia, államvallása az orosz ortodoxia. Hivatalos pénze az orosz rubel volt.
Az Orosz Cárság területe 1551 és 1700 közt évente kb. 35 000 km2-rel nőtt[3]. Ez időszaknak része a Rurik- és a Romanov-dinasztiák közti átmenet (a zűrzavaros idők), a lengyel–litván államalakulattal, Svédországgal, az Oszmán Birodalommal való háborúk és Szibéria oroszok általi elfoglalása is.
Elődállama az 1547-ben, IV. Iván orosz cárrá koronázásával megszűnt Moszkvai Nagyfejedelemség, utódállama az 1721-ben I. (Nagy) Péter alapította Orosz Birodalom[forrás?], ami a nystadi béke után egy hónappal jött létre.
Története
IV. Iván korai évei
1547. január 16-án IV. Ivánt orosz cárrá koronázták, ezzel a Moszkvai Nagyfejedelemséget, a Kazanyi, az Asztraháni és a Szibériai Kánságot egyesítette az Orosz Cársággá.
IV. Iván külügyei
A Moszkvai Nagyfejedelemség Nyugat-Európában meglehetősen ismeretlen maradt, amíg Sigismund von Herberstein 1549-ben publikálta Rerum Moscoviticarum Commentarii c. könyvét. Ez nagy kitekintést adott a ritkán látott, kevéssé jelentett államról. Az 1630-as években az Orosz Cárságba ment Adam Olearius, akinek írásait Európa minden nagyobb nyelvére lefordították.
Az angol és holland kereskedők szolgáltak további információkkal Oroszországról. Egyikük, Richard Chancellor a Fehér-tengerre hajózott 1553-ban, és továbbment Moszkvába. Angliába való visszatértekor megalapította a Moszkvai Társaságot néhány londoni kereskedővel. IV. Iván őket használta, hogy I. Erzsébettel levelezzen.
Az opricsnyina
Az 1550-es évek végére IV. Iván idegenkedett tanácsadóitól, a kormánytól és a bojároktól. A történészek nem tudják, mitől lehetett ez. 1565-ben két részre osztotta Oroszországot: az opricsnyinára (kivételes jogokkal rendelkező terület) és a zemscsnyinára (közterület). Ennek hatására sikeresen megtörte IV. Iván a bojárok gazdasági és politikai hatalmát.
Zűrzavaros évek
IV. Iván utódja a fia, az értelmileg visszamaradott I. Fjodor orosz cár volt. A valódi hatalom azonban Borisz Godunové volt, aki a féltestvére volt. Borisz Godunov Fjodor halálával cári rangra emelkedett.
A Romanovok
Az új dinasztia célja a rend helyreállítása volt. Oroszország ellenségei, Lengyel- és Svédország egymással konfliktusba kerültek, ami lehetőséget adott Oroszországnak, hogy békét kössön Svédországgal 1617-ben.
Az első Romanovok gyenge kezű uralkodók voltak. I. Mihály orosz cár uralkodása alatt az államügyeket a cár apja, Filarjet irányította, aki 1619-ben moszkvai pátriárka lett. Később Mihály fia, Alekszej orosz cár egy bojárra, Borisz Morozovra alapozta kormánya működését, aki kihasználta a népét, és 1648-ban lemondatta.
Az 1649-es törvénykönyv
Az autokrácia túlélte a zűrzavaros időket és a gyenge kezű és a korrupt cárok uralmát az erős központi hatalom miatt. A kormány funkcionáriusai szolgálatukat az uralkodó legitimitásától függetlenül folytatták. A XVII. században a bürokrácia drámai mértékben megnőtt: pl. a prikazok száma az 1613-as huszonkettőről a század közepére nyolcvanra duzzadt. A kormány a tartományi kormányzók által képes volt minden társadalmi csoportot, valamint a kereskedelmet, a gyártást és az ortodox egyházat is irányítani.
A Szobornoje Ulozsenyije – ami egy 1649-es összefoglaló törvénykönyv – megmutatja az állam irányítását az orosz társadalom felett. Ekkorra a bojárok nagyrészt egyesültek az új elittel, ami az államot szolgálta, így kialakítva az új nemességét, a dvorjansztvót. Az állam a régi és az új nemességtől egyaránt szolgálatot követelt, különösen katonait a déli és a nyugati határokon levő örökös háborúk és a nomád támadások miatt. Cserébe a nemesség földet és parasztságot kapott. A megelőző században az állam fokozatosan csökkentette a parasztok egyik földesúrtól a másikhoz való költözéshez való jogait, az 1649-es törvénykönyv hivatalosan is röghöz kötötte őket.
Hódítások
Sztyeppék
Szibéria
Oroszország kelet felé történő terjeszkedése kevés akadályba ütközött. 1581-ben a szőrmekereskedelemben érdekelt Sztroganov család egy kozák vezetőt, Jermak Tyimofejevicset alkalmazta, hogy Nyugat-Szibériába menjen.
A raszkol
Oroszország délnyugati terjeszkedése váratlan következményekkel járt. A legtöbb kis-oroszországi lakos ortodox volt, de a római katolikus lengyelekkel való közeli kapcsolataik nyugati szellemiséget jelentettek számukra. A kijevi kozák akadémián keresztül Oroszország kapcsolatai erősödtek a lengyel és közép-európai befolyásos emberekkel és a szélesebb ortodox világgal. Noha a zaporizzsjai kozák kapocs kreativitást jelentett sok helyütt, mégis gyengítette az orosz vallásgyakorlatot és kultúrát. Az orosz ortodox egyház észrevette, hogy Konstantinápolytól való elszigetelődése eltéréseket okozott a gyakorlataiban és a liturgikus könyveiben.
Nyikon moszkvai pátriárkát kérték fel arra, hogy az orosz szövegeket és gyakorlatokat újra összhangba hozzák a korabeli görögökkel. De Nyikon javításait sok orosz idegen beavatkozásnak nézte. Mikor az ortodox egyház Nyikon reformjait kikényszerítette, egyházszakadás következett be 1667-ben. Akik nem fogadták el a változtatásokat, azokat óhitűeknek nevezték, eretneknek kiáltották ki.
Jegyzetek
- ↑ Russia: 3. Tsardom of Muscovy (1547-1721), The Encyclopedia of Empire, 1–6. o.. DOI: 10.1002/9781118455074.wbeoe425 (2016). ISBN 9781118455074
- ↑ Magocsi, Paul R.. A History of Ukraine: The Land and Its Peoples. University of Toronto Press, 223. o. (2010). ISBN 978-1-4426-1021-7
- ↑ Pipes, Richard. Oroszország a régi uralkodók alatt, 83. o.
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Tsardom of Russia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.