Orbiting Solar Observatory

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Orbiting Solar Observatory (OSO) amerikai napkutató műhold-program.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A program célja Napkutatás. A Nap elektromágneses sugárzásának vizsgálata az ultraibolya és a röntgentartományban, valamint az égbolt, a geokorona és az állatövi fény tanulmányozása.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezte a NASA, építette Ball Brothers Research Corporation (BBRC). 1962-1975 között nyolc műholdat állítottak pályára. Valamennyi indítást a Légierő (USAF) a Cape Canaveral rakétaindító bázisáról Thor–Delta hordozórakétával történt.

Fő részei:

  1. kilencszögletű alumínium doboz. Átmérője 1,12, magassága 0,4 méter. Oldalából 120 °-ként három kar nyúlik ki, végein nitrogén tartály, gázfúvókával. A három gázfúvóka segítette a giroszkópos helyzetstabilizálást (30 fordulat/perc), fogástengelye merőleges a Nap irányára. Az űreszközök tömege 209–1064 kilogramm.
  2. elektronikus berendezések és a megfigyelő műszerek:
    1. rácsspektrométer (ultraibolya sugárzás mérésére),
    2. szcintillációs detektor (gamma sugárzás irányának, intenzitásának mérése),
    3. foto-elektronsokszorozóból álló analizátor (protonok, elektronok irányának, energiájának mérése),
    4. röntgensugárzás mérése,
  3. napelem vitorla az 1800 napelemcellával,

Sikeres szolgálatot teljesítő műholdak: OSO 1; OSO 2; OSO 3; OSO 4; OSO 5; OSO 6; OSO 7; OSO 8.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • OSO. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. március 7.)