Oltványi Ambrus

Oltványi Ambrus
Született	1932. április 1. Budapest
Elhunyt	1983. szeptember 30. (51 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Oltványi Imre
Foglalkozása	irodalomtörténész
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1954)
Sírhelye	Farkasréti temető (2/3-1-1/2)
Sablon • Wikidata • Segítség

Oltványi Ambrus (Budapest, 1932. április 1. – Budapest, 1983. szeptember 30.) irodalomtörténész.

Élete

Ártinger Imre képzőművészeti szakíró, pénzügyminiszter fia. Egész életében gyermekparalízisben szenvedett.

1954-ben a Budapesti Egyetemen szerzett tanári és doktori diplomát, majd az Irodalomtörténeti Intézet tudományos munkatársa lett. 1956. november 15-én szovjet katonák ellenforradalmi röpiratok terjesztésének vádjával letartóztatták. Néhány nappal később kiszabadult, de letartóztatása idején édesanyja öngyilkos lett. 1957-től nem vállalt állást.

Fő kutatási területe a 19. századi magyar irodalom és művelődéstörténet volt. Példaszerű szövegkiadásokat, kritikai kiadásokat rendezett sajtó alá. 1962–1975 között több Jókai-regény kiadásra való előkészítése fűződik a nevéhez.

Emlékezete

Halála után irodalomtörténeti kutatók jutalmazására Oltványi Ambrus-alapítványt hoztak létre.

Művei

• Pulszky Ferenc: Életem és korom. (Budapest, 1958)
• Vörösmarty Mihály: Drámák. (Budapest, Budapest, 1966)
• Toldy Ferenc – Bajza József levelezése. (Budapest, 1969)
• Jókai Mór levelezése (1860–1876). (Budapest, 1975)
• Program és hivatás. Magyar folyóiratok programcikkeinek válogatott gyűjteménye. Budapest. (tsz. Kókay György, Vargha Kálmán, Budapest, 1978)
• Széchenyi István: Napló. (Budapest, 1978)
• Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra. (Budapest, 1981)
• Falk Miksa: Gr. Széchenyi István utolsó évei és halála. (az utószót írta, Budapest, 1984)

Irodalom

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Németh G. Béla: O. A. (Irod. tört. Közl., 1983. 6. sz.)
• Sükösd Mihály: Búcsú O. A.-tól (Élet és Irod., 1983. 40. sz.)
• Mezei Márta: O. A. (Irodalomtört., 1984. 2. sz.)
• Nagy Miklós: O. A. (Literatura, 1985. 1-2. sz.)
• Dávidházi Péter: O. A. emlékére (Irodalomtört., 1989. 2. sz.).