Nyáry Lőrinc
Nyáry Lőrinc | |
Született | 1517 Bedegkér[1] |
Elhunyt | 1550-es évek Szucsány |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Thúróczy Márta |
Gyermekei | Nyáry Pál |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | Hont vármegye főispánja (1542–1552) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bedeghi Nyáry Lőrinc (1517 körül – Szucsány, 1558 vagy 1559) várkapitány, Hont vármegye főispánja, Berencs és Korlátkő ura, koronaőr.
Élete
Nyáry Ferenc halála után a király őt nevezte ki Hont vármegye főispánjává. Egyik vezetője volt annak a küldöttségnek, amely a Szent Koronát kísérte, amikor Szapolyai János özvegye, Izabella azt átadta I. Ferdinándnak, aki ezért koronaőrré nevezte ki. 1547-ben a stratégiai fontosságú Szolnok várának kapitányává nevezték ki. 1552 szeptemberében az észak felé nyomuló törökök nagy erőkkel ostromolták meg a várat, és a nagyrészt idegen zsoldosokból álló sereg az éj leple alatt megszökött, de Nyáry maroknyi hűséges emberével a végsőkig kitartott. Török fogságba esett, és a konstaninápolyi Héttoronyban raboskodott, ahonnan egy muzulmánná lett magyar, regőczi Huszár Imre csellel szabadította ki, akinek ezért hálából több falut adományozott. Történetének számos irodalmi feldolgozása született, és a szolnoki csata ihlette Than Mór Nyáry Ferenc és Pekry Gábor elfogatása című, 1853-ban készült kompozícióját, amely romantikus történeti festészetünk becses darabja.
Források
- Nyáry Pál: Egy magyar főúr és kora. Budapest, 1938.
- ↑ Kaiserhof adatbázis. Lajos–Miksa Egyetem. (Hozzáférés: 2023. február 12.)