Nok kultúra
A vaskori, (i.e. 1000 és i.sz. 300 között) fennállt Nok kultúra Nyugat-Afrika legelső olyan közössége volt, mely már bizonyítottan vasat olvasztott.
Fekvése
A Nok kultúra a Szaharától délre eső és a Niger és Benue folyók között, Közép-Nigéria területén fekvő háromszögben, Katsina és Sokoto városok közelében található.
Története
A civilizáció első nyomait véletlenül fedezték fel 1931-ben, a Josi-fennsíkon, Közép-Nigériában, ónbányászat közben az azonos nevű falu közelében. Terrakotta szobrocskákat találtak, melyek stilizált állati és emberi alakokat ábrázolnak. Jellemzőik az elliptikus, háromszög alakú szemek, az embert ábrázoló alakok egyéni sajátosságai még például a szakáll, ékszerek és extravagáns frizura vagy fejfedő is.
A Nok-terrakották funkciója ismeretlen. Egyesek szerint a közösség halott tagjait reprezentálhatták, de van olyan nézet is, hogy fogadalmi ajándék lehetett, esetleg istenábrázolás. A terrakotta szobrocskák pontos feltalálási helyei nem ismertek. Napjainkban egyre nagyobb az érdeklődés irántuk, mind többen próbálják a vaskori társadalmak életét megérteni, amelynek középpontjában a közösség és a technológia találkozása áll, de az antropológusokat főként a vasnak a társadalomban betöltött szerepe foglalkoztatja.
A szobrocskák közül egyre több kerül az illegális műkincs-kereskedők kezére, a legkeresettebb árucikkek a nemzetközi művészeti piacon. Jelenleg a régészeti lelőhelyek pusztítása és fosztogatása nagyban hátráltatja a Nok kultúra kutatását.
Régészet
A fent is ábrázolt terrakotta fej szobrocskát és társait Peter Breunig és Nicole Rupp német régészek (Goethe Egyetem, Frankfurt) 2010-ben, a fővárostól 160 kilométerre északra, Kushéban találták meg. A fejek a földfelszínhez közel, 60 centiméteres mélységből kerültek elő.
A helyszínen folyó kutatásokat nagyban hátráltatja, hogy folyamatosan tűnnek el a kultúrához köthető terrakotta emlékek a több száz közép-nigériai lelőhelyről, és szinte azonnal megjelennek az illegális kereskedelem piacán, majd a műgyűjtőkhöz vándorolnak.
Galéria
Források
- Mult-Kor [1]