Nirvána-érv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Nirvána-érv egy érvelési hiba, amikor valós eseményeket vagy lehetőségeket egy irreális, idealizált alternatívával vetünk össze. Ugyancsak Nirvána-érvként tartjuk számon az utópisztikus feltételezést, miszerint az aktuális problémára létezik tökéletes megoldás.

A Nirvána-érv használója hamis analógiát állít fel, amikor a valós megoldási lehetőséget egy nyilvánvalóan előnyös végkimenetellel kecsegtető, ugyanakkor teljesen valószínűtlen eseménnyel állítja párhuzamba. A torz hasonlat alkalmas rá, hogy használója bármilyen felvetést arra hivatkozva ellenezzen, hogy az az adott problémára nem jelent tökéletes megoldást.

A választás soha nem a valós megoldási lehetőség(ek) és az utópisztikus elképzelés(ek) között, hanem két (vagy több) realisztikus megoldási lehetőség között áll fenn azon az alapon, hogy melyik eredményez kedvezőbb végkimenetet.

Az elnevezés Harold Demsetz-től, a UCLA nyugállományú közgazdász-professzorától származik.

Példák [szerkesztés]

A Nirvána-érv – jellegéből fakadóan – gyakran tűnik fel a politikai kommunikációban.

  • "A pepita párt elutasítja a szegénység felszámolásának megindítását célzó országgyűlési tervezetet, mert az nem tartalmaz biztosítékokat az összes szegénységben élő állampolgár helyzetének megoldására."

(A pepita párt az idealizált, tökéletes megoldás nevében utasítja el a tervezetet – noha ők maguk sincsenek a teljes körű megoldás birtokában.)

Lásd még [szerkesztés]