Nevelés és oktatás az ókori Rómában

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ókori római oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korai időszakban a gyermekek otthon nevelkedtek, a fiúk apjuktól tanultak meg írni, olvasni és számolni. A lányokat anyjuk csak a háztartás vezetésére oktatta. A hódításokat követően, a késői köztársaság korában jelentős változás következett be. Görög hatásra kialakult a római iskolarendszer.

A ludus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ludus (ludusz) szó játékot jelent, de ez volt az elemi iskola neve is. A 6 és 11 év közötti fiúk és lányok tanulták itt az írás, olvasás és a számolás alapjait. Majd híres írók és költők műveit, vagy törvényszövegeket írtak le, és így gyakoroltak. Fatáblára öntött viaszba nyomták az íróvesszőt, vagy cserépre karcolták a betűket. A matematika elsajátítása nehéz feladat volt. A tanuláshoz számolótáblát használtak segítségül.

Oktatók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tanítóik vagy rabszolgák voltak, vagy alacsonyabb rendű szabad emberek.
  • A gazdagabb emberek otthon nevelték gyermekeiket. A jól képzett házitanítók általában görög rabszolgák voltak.

Tanítási helyiség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iskolák csarnokokban, egyszerű épületekben vagy szabadban működtek. A beszűrődő utcai zaj gyakran vonta el a tanulók figyelmét. A tanítás délelőtt is délután is folyt. A gyerekek otthon ebédeltek. A tanulók havonta tandíjat fizettek, ez volt a tanító fizetése. A fegyelmezés során a rakoncátlan gyermek gyakran kapott verést.

Felsőbb oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felsőbb oktatásban a fiúk főleg irodalmi alkotásokkal ismerkedtek meg. Görög és római szerzők műveit olvasták és tanulták meg kívülről. Dolgozatokat írtak hasonló stílusban, mint az írók. Az olvasmányokhoz kapcsolódó ismereteket tanultak. Megismerkedtek a szónoklattan alapjaival is.

A legmagasabb szintet a szónoki iskola jelentette. Itt a fiatalok megadott témákban beszédeket tartottak, vagy vitáztak egymással. Az ékesszólás fontos volt a rómaiak életében, mert aki politikusnak vagy ügyvédnek készült, enélkül nem boldogult volna.

A rómaiak fontosnak tartották a testedzést, és – főleg a lányok számára – a zenei ismereteket. A leggazdagabbak görög tudósokhoz, mesterekhez is elküldték gyermekeiket.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]