Nevelés és oktatás az ókori Rómában

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ókori római oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori Rómában körülbelül i. e. 300-ig bevett szokás volt, hogy a fiú gyermeket 7 éves koráig anyja nevelte. Miután a gyermek betöltötte a hét éves kort, az apja tanította tovább:

  • írni
  • olvasni
  • törvényeket megismerni

17 éves koruk után váltak nagykorúvá.

Elemi iskola, avagy Ludus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elemi iskola elterjedése a következő időszakra tehető. A fiúk, és a lányok egy kisebb része járt a ludusba, 6-11 éves koruk között. A tandíj elenyésző volt.

Oktatók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ludi magister: Általában görög rabszolgák voltak, ugyanis jóval keresettebbek voltak a tudományaikról elhíresedett görögök. De lehettek szabadosok, vagy olyan szabad polgárok is, akik szükségből vállalták ezt a munkát, hiszen igen csekély bér járt érte. Többségük átmeneti hivatásnak tekintette.
  • calculator: Az elemi számtan tanítója.
  • pedagogusz: Eleinte a gazdag polgárok gyermekeinek kísérői voltak, később azonban tanításban is segédkeztek, tanítottak is.

Tanítási helyiség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem létezett külön iskolaépület, ráadásul egyetlenegy teremben zajlott az oktatás. Sokszor előfordult, hogy boltok mögött, vagy az utcából lekerített, ponyvával lefedett tér volt a tanítás helyszíne. A berendezés elég szegényes volt. Volt a tanító széke, a dobogó és a gyerekek zsámolyai, amin ültek. Az iskolába egy táskával mentek, amiben az íróeszközük és az uzsonnájuk volt.

Tanév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évkezdés március 24-én volt. Vakációnak valószínűleg a legmelegebb és leghidegebb hónapok voltak kiadva. A napi oktatás nagyjából 6 óra volt, reggeltől késő délutánig tartott.

Grammaticai iskola[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Görögország meghódítása után (i. e. 146) vált fontossá ez az iskolatípus. Tanítójuk a grammaticus volt, akit már bőségesebben fizettek, mint az elemi iskola tanárait.A legfontosabb tantárgyuk a görög nyelv és a görög irodalmi művek elemzése, elolvasása és megtanulása volt. Ám ezen kívül tanultak:

  • történelmet
  • földrajzot
  • mértant
  • zenét
  • csillagászatot

Azonban már abban a korban is voltak olyanok, akik az iskola ellen felemelték szavukat. A kritika az volt, hogy túl elméleti, túl egyhangú.

Retorikai iskola[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eme iskolatípus a császárkorban vált fontossá, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy itt tanították 13-14 éves koruktól a fiúkat szónoklattanra. Ez volt a lehető legmagasabb fokú képzés, ám azok az ifjúk, akiknek szülei nemcsak a magas retorikai iskola tandíját tudták fizetni, azoknak fiai Görögországban tökéletesíthették tudásukat. Híres egyetemek helyei:

  • Athén
  • Pergamon
  • Alexandria
  • Rhodosz

Az oktató a rétor volt, aki már megbecsülésnek örvendett és magasabb bért kapott.

Lányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szegény, városi családok leánygyermekei jártak elemi iskolába. A vagyonosabbak lányait nevelőnő és az édesanya nevelte. A legelőkelőbb famíliából származóak tanulhattak görögül, olvashattak irodalmi műveket, ám a tánc és a zene ismerete minden lány alapműveltségéhez hozzátartozott.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tandíj fizetése a hó idusán volt.
  • Szónoklattan: Egy beszéd megírásának és előadásának művészete.
  • A jogászi, vagy politikai pályára készülők tanultak retorikát.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]