Lucius Annaeus Seneca Maior

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucius Annaeus Seneca Maior
Seneka Starszy Sevilla.JPG
Született
i. e. 54
Córdoba
Elhunyt
39 (92 évesen)
Róma
Foglalkozása író
szerző

Lucius Annaeus Seneca Maior, (az idősebb Seneca, Seneca, a rhétor) (Corduba, Kr.e. 60-55 k. - Kr.u. 39-40.k.) római szónok, író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tehetős hispániai lovagrendi családból származott. Kr.e. 43 után Rómában tanult retorikát, többek között Marullus és Arellius Fuscus iskolájában. Ezt követően visszatért Hispániába, ahol talán a császári adminisztrációban töltött be szerepet vagy birtokán gazdálkodott. Gyakran járt azonban Rómában.

Feleségétől, Helviától három fia született: Marcus Annaeus Novatus, Lucius Annaeus Seneca és Marcus Annaeus Mela, akinek a fia Lucanus, Nero korának leghíresebb költője volt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Historiae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Historiae címmel történeti munkát tett közzé a Gracchusok korától saját koráig. A munka nem maradt fenn, csak Suetonius és Lactantius idézeteiből ismert.

Oratorum et rhetorum sententiae, divisiones, colores[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő műve az Oratorum et rhetorum sententiae, divisiones, colores címen fennmaradt, tíz könyv törvényszéki mintabeszédrészletet (Controversiae) és egy könyv tanácsadó mintabeszédrészletet (Suasoriae) tartalmazó munka. A Controversiae 1., 2., 7., 9., és 10. könyve teljes egészében (előszó, kivonat, szöveg), míg a 3., 4., 5., 6., és 8. könyvnek csak a kivonata, valamint a 3. és 4. előszava maradt fenn. A Suasoriae hét tanácsadó beszéd részleteit tartalmazza.

Controversiae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művének célja az Augustus korában működött rétorok bemutatása fiai számára, hogy példát állítson eléjük. A római ékesszólás szerinte Ciceróval jutott fel a csúcsra, utána egyre gyorsabban hanyatlik. Az egykori törvényszéki beszéd (oratio) és a későbbi iskolai beszéd (declamatio) között hatalmas különbség áll fenn, a declamationak semmi köze a való élethez. Ennek ellenére - elismerve történeti szükségességüket - összegyűjti azokat, fontos társadalom- és pedagógiatörténeti információkat is nyújtva ezzel.

A törvényszéki minta- vagy példabeszéd struktúrája a következő:

  • A törvény
  • A jogi eset, az ügy
  • Sententiae - az egyes rétorok véleménye
  • Divisio - a jogi felosztás
  • Colores - az egyes rétorok stílusárnyalatai.

Suasoriae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hét tanácsadó beszéd témája a következő:

  1. Nagy Sándor átkeljen-e az óceánon vagy sem?
  2. A háromszáz spártai azt fontolgatja, hogy vajon elmeneküljön-e Xerxes elől vagy sem?
  3. Agamemnon azon tépelődik, hogy feláldozza-e Iphigeneiát vagy sem?
  4. Nagy Sándor arról tanácskozik, hogy bevonuljon-e Babylonba vagy sem?
  5. Az athéniek azon vitatkoznak, hogy lebontsák-e a perzsák legyőzésére állított szobrokat, mert Xerxész azt üzente, ha nem, akkor ellenük vonul.
  6. Cicero azt fontolgatja, hogy bocsánatot kérjen-e Antoniustól.
  7. Cicero azon gondolkodik, hogy elégesse-e műveit, annak fejében, hogy Antonius megkímélje életét?

A suasoriák abban térnek el controversiáktól, hogy Seneca csak a sententiát és a divisiót vizsgálja, a colort nem.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkássága egyrészt irodalomtörténeti szempontból jelentős, mivel reális fényt vet a korabeli irodalmi életre, számos adatot őriz meg a korabeli alkotókról és alkotásaikból. Témái több későbbi irodalmi alkotásba is átszivárogtak. Stílustörténeti szempontból pedig rávilágít arra, hogy az ezüstkor stílusa a rétoriskolák műhelyeiben kezdett kialakulni, már Augustus korában. Pedagógiatörténeti szempontból rávilágít arra, hogy az iskolai oktatás előtérbe kerülése a növekvő számú tanulni kívánóval, szükségszerű folyamat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]