Lucius Annaeus Seneca Maior

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucius Annaeus Seneca Maior
Seneka Starszy Sevilla.JPG
Született
i. e. 54
Córdoba
Elhunyt
39 (92 évesen)
Róma
Foglalkozása író
író

Lucius Annaeus Seneca Maior vagy az idősebb Seneca, Seneca, a rhétor (Corduba, Kr. e. 54Kr. u. 39) római szónok, író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tehetős hispániai lovagrendi családból származott. Kr. e. 43 után Rómában tanult retorikát, többek között Marullus és Arellius Fuscus iskolájában. Ezt követően visszatért Hispániába, ahol talán a császári adminisztrációban töltött be szerepet vagy birtokán gazdálkodott. Gyakran járt azonban Rómában.

Feleségétől, Helviától három fia született: Marcus Annaeus Novatus, Lucius Annaeus Seneca és Marcus Annaeus Mela, akinek a fia Lucanus, Nero korának leghíresebb költője volt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Historiae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Historiae címmel történeti munkát tett közzé a Gracchusok korától saját koráig. A munka nem maradt fenn, csak Suetonius és Lactantius idézeteiből ismert.

Oratorum et rhetorum sententiae, divisiones, colores[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő műve az Oratorum et rhetorum sententiae, divisiones, colores címen fennmaradt, tíz könyv törvényszéki mintabeszédrészletet (Controversiae) és egy könyv tanácsadó mintabeszédrészletet (Suasoriae) tartalmazó munka. A Controversiae 1., 2., 7., 9., és 10. könyve teljes egészében (előszó, kivonat, szöveg), míg a 3., 4., 5., 6., és 8. könyvnek csak a kivonata, valamint a 3. és 4. előszava maradt fenn. A Suasoriae hét tanácsadó beszéd részleteit tartalmazza.

Controversiae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művének célja az Augustus korában működött rétorok bemutatása fiai számára, hogy példát állítson eléjük. A római ékesszólás szerinte Ciceróval jutott fel a csúcsra, utána egyre gyorsabban hanyatlik. Az egykori törvényszéki beszéd (oratio) és a későbbi iskolai beszéd (declamatio) között hatalmas különbség áll fenn, a declamationak semmi köze a való élethez. Ennek ellenére - elismerve történeti szükségességüket - összegyűjti azokat, fontos társadalom- és pedagógiatörténeti információkat is nyújtva ezzel.

A törvényszéki minta- vagy példabeszéd struktúrája a következő:

  • A törvény
  • A jogi eset, az ügy
  • Sententiae - az egyes rétorok véleménye
  • Divisio - a jogi felosztás
  • Colores - az egyes rétorok stílusárnyalatai.

Suasoriae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hét tanácsadó beszéd témája a következő:

  1. Nagy Sándor átkeljen-e az óceánon vagy sem?
  2. A háromszáz spártai azt fontolgatja, hogy vajon elmeneküljön-e Xerxes elől vagy sem?
  3. Agamemnon azon tépelődik, hogy feláldozza-e Iphigeneiát vagy sem?
  4. Nagy Sándor arról tanácskozik, hogy bevonuljon-e Babylonba vagy sem?
  5. Az athéniek azon vitatkoznak, hogy lebontsák-e a perzsák legyőzésére állított szobrokat, mert Xerxész azt üzente, ha nem, akkor ellenük vonul.
  6. Cicero azt fontolgatja, hogy bocsánatot kérjen-e Antoniustól.
  7. Cicero azon gondolkodik, hogy elégesse-e műveit, annak fejében, hogy Antonius megkímélje életét?

A suasoriák abban térnek el controversiáktól, hogy Seneca csak a sententiát és a divisiót vizsgálja, a colort nem.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkássága egyrészt irodalomtörténeti szempontból jelentős, mivel reális fényt vet a korabeli irodalmi életre, számos adatot őriz meg a korabeli alkotókról és alkotásaikból. Témái több későbbi irodalmi alkotásba is átszivárogtak. Stílustörténeti szempontból pedig rávilágít arra, hogy az ezüstkor stílusa a rétoriskolák műhelyeiben kezdett kialakulni, már Augustus korában. Pedagógiatörténeti szempontból rávilágít arra, hogy az iskolai oktatás előtérbe kerülése a növekvő számú tanulni kívánóval, szükségszerű folyamat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]