Neuraminidáz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az A típusú influenza N9 neuraminidázának kristálytani struktúrája és komplexuma a 2-deoxi 2,3-dehidro-N-acetil neuraminsav inhibitorral.

A neuraminidáz (vagy szialidáz) enzimek olyan glükozidáz enzimek (EC-szám: 3.2.1.18), amelyek megszakítják a neuraminsav glükozid kötéseit.

Nagy család, amely nagyon sokféle organizmusban található meg. A legismertebb neuraminidáz a vírus-neuraminidáz, az influenza megelőzésére kifejlesztett gyógyszerek egyik fő célpontja. A sejthártyában található bizonyos neuraminsavtartalmú vegyületek bontásával a vírusgenom bejutását segíti a sejtplazmába.

Háromdimenziós struktúráját 1983-ban fejtették meg, és ez volt az az áttörés, ami lehetővé tette az influenzavírus-ellenes neuraminidáz-gátló gyógyszerek kifejlesztését.

Az influenzavírus felületén található vírus-neuraminidázt gyakran használják antigén-determinánsként (vagy epitóp, olyan molekularész, amelyet az immunrendszer képes felismerni).

Az influenza-neuraminidáz egyes variánsai nagyobb virulenciát kölcsönöznek a vírusnak, mint mások.

Egyes neuraminidáz-homológok az emlősök testében is megtalálhatók, sokféle funkcióval. Az emberi genomban legalább négyféle szialidáz-homológot írtak le. (Lásd NEU1, NEU2, NEU3, NEU4).

Neuraminsav.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Neuraminidase című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.