Neobatrachus pelobatoides
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Neobatrachus pelobatoides (Werner, 1914) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Neobatrachus pelobatoides témájú rendszertani információt. |
A Neobatrachus pelobatoides a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Neobatrachus nembe tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália endemikus faja. Az ország Nyugat-Ausztrália államának délnyugati felén, Geraldtontól Esperance-ig, 600 m-es tengerszint feletti magasságig honos.[1] Elterjedési területének mérete 372 000 km².[2]
Nevének eredete[szerkesztés]
A faj tudományos nevével a szerzők arra utaltak, hogy morfológiailag sok hasonlóságot mutat az Európában honos Pelobates nem fajaival.[3]
Megjelenése[szerkesztés]
Közepes méretű békafaj, mérete elérheti a 4,5 cm-t. Feje széles és lapos, szemei dülledtek, macskaszerű pupillája függőleges elhelyezkedésű, írisze ezüstös színű.[4] Hátának színe változatos, bár alapszíne fakózöld vagy szürke, melyet általában szabálytalan alakú, sötétebb zöld vagy barna foltok tarkítanak. Rendszerint egy vékony, halvány vörös csík fut orra hegyétől a faráig. A fakó vékony csík gyakran még akkor is látható, ha színe nem vörös. Hátának bőre mindig szemcsézett. A hímek első ujjának belső felén hüvelykvánkos található, mellyel a nőstényeket ragadják meg az amplexus során.[3] Hasi oldala fehér.[4] Mellső lábuk ujjai között nincs úszóhártya, hátsó lábukén részleges úszóhártya található.[4]
Életmódja[szerkesztés]
Jobbára agyagos vagy vályogos talajú területek lakója.[2] A száraz időszakokat a talajba ásott üregekben, elvermelve tölti.[4]
Párzása a heves esőzések után, rendszerint ősszel és kora télen, néhány nap alatt történik. A délnyugati száraz területeken élő egyedek gyakran kihasználják az alkalmat és hajlamosak a heves esők után párzani. A hímek az eső után kialakult pocsolyák vízében lebegve hívják énekükkel a nőstényeket.[4]
A petéket hosszú, folyamatos láncban rakja le, a láncokra fűzött petecsomók a víz aljára süllyednek. Egyetlen nőstény akár 500 petét is lerakhat. Az ebihalak hossza elérheti a 8 cm-t, hátuk színe egyenletesen fakó, hasuké ezüstös fehér. Farkuk hossza testükének másfélszerese.[4] Kifejlődésük akár öt hónapig is eltarthat.[2][4]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési területén számos védett terület található Nyugat-Ausztráliában.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Amphibian Species of the World 6.0
- ↑ a b c AmphibiaWeb
- ↑ a b Western Australian Museum
- ↑ a b c d e f g FrogID, Western Australian Museum
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 12.)
Források[szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 12.) (angolul)
- Michaelsen, 1914 : Die Fauna Südwest-Australiens, Ergebnisse der Hamburger südwest-australischen Forschungsreise 1905, vol. 4, n° 10, p. 403-426 (eredeti publikáció).
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Neobatrachus pelobatoides az AmphibiaWeb oldalon
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. december 12.)
- Barker, J., Grigg, G. C., and Tyler, M. J. (1995). A Field Guide to Australian Frogs. Surrey Beatty and Sons, New South Wales.
