Neobatrachus pelobatoides

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Neobatrachus pelobatoides
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae)
Nem: Neobatrachus
Faj: N. pelobatoides
Tudományos név
Neobatrachus pelobatoides
(Werner, 1914)
Szinonimák
  • Heleioporus albopunctatus var. pelobatoides Werner, 1914
  • Heleioporus pelobatoidesLoveridge, 1935
  • Neobatrachus pelobatoides — Littlejohn & Main, 1960
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Neobatrachus pelobatoides témájú rendszertani információt.

A Neobatrachus pelobatoides a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Neobatrachus nembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Az ország Nyugat-Ausztrália államának délnyugati felén, Geraldtontól Esperance-ig, 600 m-es tengerszint feletti magasságig honos.[1] Elterjedési területének mérete 372 000 km².[2]

Nevének eredete[szerkesztés]

A faj tudományos nevével a szerzők arra utaltak, hogy morfológiailag sok hasonlóságot mutat az Európában honos Pelobates nem fajaival.[3]

Megjelenése[szerkesztés]

Közepes méretű békafaj, mérete elérheti a 4,5 cm-t. Feje széles és lapos, szemei dülledtek, macskaszerű pupillája függőleges elhelyezkedésű, írisze ezüstös színű.[4] Hátának színe változatos, bár alapszíne fakózöld vagy szürke, melyet általában szabálytalan alakú, sötétebb zöld vagy barna foltok tarkítanak. Rendszerint egy vékony, halvány vörös csík fut orra hegyétől a faráig. A fakó vékony csík gyakran még akkor is látható, ha színe nem vörös. Hátának bőre mindig szemcsézett. A hímek első ujjának belső felén hüvelykvánkos található, mellyel a nőstényeket ragadják meg az amplexus során.[3] Hasi oldala fehér.[4] Mellső lábuk ujjai között nincs úszóhártya, hátsó lábukén részleges úszóhártya található.[4]

Életmódja[szerkesztés]

Jobbára agyagos vagy vályogos talajú területek lakója.[2] A száraz időszakokat a talajba ásott üregekben, elvermelve tölti.[4]

Párzása a heves esőzések után, rendszerint ősszel és kora télen, néhány nap alatt történik. A délnyugati száraz területeken élő egyedek gyakran kihasználják az alkalmat és hajlamosak a heves esők után párzani. A hímek az eső után kialakult pocsolyák vízében lebegve hívják énekükkel a nőstényeket.[4]

A petéket hosszú, folyamatos láncban rakja le, a láncokra fűzött petecsomók a víz aljára süllyednek. Egyetlen nőstény akár 500 petét is lerakhat. Az ebihalak hossza elérheti a 8 cm-t, hátuk színe egyenletesen fakó, hasuké ezüstös fehér. Farkuk hossza testükének másfélszerese.[4] Kifejlődésük akár öt hónapig is eltarthat.[2][4]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési területén számos védett terület található Nyugat-Ausztráliában.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]