Ugrás a tartalomhoz

Neobatrachus kunapalari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Csigabi (vitalap | szerkesztései) 2020. december 12., 17:20-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Megjelenése)
Neobatrachus kunapalari
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae)
Nem: Neobatrachus
Faj: N. kunapalari
Tudományos név
Neobatrachus kunapalari
Mahony & Roberts, 1986
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Neobatrachus kunapalari témájú rendszertani információt.

A Neobatrachus kunapalari a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Neobatrachus nembe tartozó faj.

Előfordulása

Ausztrália endemikus faja. Az ország Nyugat-Ausztrália államának délnyugati felén, Menziestől dél felé, és keletre a Nullarbor-síkság pereméig honos.[1] Elterjedési területének mérete 537 900 km².[2]

Nevének eredete

A faj tudományos neve az őslakos kukatja (más elnevezéssel gugadja) emberek nyelvén békát jelent.[3]

Megjelenése

Közepes méretű békafaj, mérete elérheti a 6 cm-t. Háta sárgásbarna, barna, vagy szürkés-rószaszín, sötétbarna vagy fekete foltokkal tarkítva. Hasa fehér. Szemei dülledtek.[3] Pupillája függőleges elhelyezkedésű, írisze ezüst színű. Mellső lábainak ujjai között nincs úszóhártya, hátsókon csaknem teljesen fejlett úszóhártya található. Lábainak középcsonti részén, alul gumós kinövés nőtt, a gumók szegélye fekete. Ezt az ásó alakú kinövést az üregek ásására használja.[4]

A Neobatrachus kunapalari tetraploid faj, ami azt jelenti, hogy kétszer annyi kromoszómája van, mint a Neobatrachus nem többi fajának.[3]

Életmódja

Vizet át nem eresztő talajú, ritkás növényzetű területek lakója. Heves esőzések után párzik és rakja le petéit. A petéket zavaros vízű agyagos pocsolyákba helyezi.[2] A petecsomók a víz aljára süllyednek. Az ebihalak elérhetik a 9 cm hosszúságot is, színük aranyos-szürkés. Kifejlődésük nagyjából öt hónapig tart.[4]

Természetvédelmi helyzete

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési területén számos védett terület található Nyugat-Ausztráliában.[5]

Jegyzetek

Források