Ndoc Naraçi
| Ndoc Naraçi | |
| Született | 1899. május 7. Shkodra |
| Elhunyt | 1987 (87-88 évesen) Shkodra |
| Állampolgársága | albán |
| Foglalkozása |
|
| Albánia 26. közmunkaügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1935. október 21. – 1936. november 7. | |
| miniszterelnök | Mehdi Frashëri |
| Előd | Pandeli Evangjeli |
| Utód | Koço Kota |
| Albánia nemzetgazdasági minisztere | |
| Hivatali idő 1943. január 18. – 1943. február 11. | |
| miniszterelnök | Eqrem Libohova |
| Előd | Koço Kota |
| Utód | betöltetlen |
| Albánia 29. oktatásügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1943. január 18. – 1943. február 11. | |
| miniszterelnök | Eqrem Libohova |
| Előd | Xhevat Korça |
| Utód | Rexhep Krasniqi |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ndoc Naraçi (nevének ejtése ndɔt͡s naɾat͡ʃi; Shkodra, 1899. május 7. – Shkodra, 1987)[1] albán villamosmérnök, politikus. 1935–1936-ban Albánia közmunkaügyi minisztere, 1943-ban kevesebb, mint egy hónapig nemzetgazdasági és oktatásügyi miniszter volt.
Életútja
Az észak-albániai Shkodrában született római katolikus családban, szülővárosában járta ki a jezsuiták kollégiumát.[2] Az 1916 elején Albániába bevonuló Osztrák–Magyar Monarchia polgári közigazgatási szerveitől ösztöndíjat nyert egy bécsi katonatiszti iskolába. Elutazott az osztrák fővárosba, ahol csaknem tíz évet élt, a katonaiskola után ugyanis 1926-ban villamosmérnöki képesítéssel befejezte a Bécsi Műszaki Főiskolát is. Ausztriai tartózkodása alatt egy zsidó származású nővel, Evelinával házasodott össze.[3]
Hazatérését követően 1927-től 1929-ig az albán közmunkaügyi minisztérium szakmérnökeként dolgozott, majd 1929-ben átkerült a Posta- és Távírdaügyi (később Távközlési) Főigazgatóság állományába. Eleinte itt is szakmérnökként alkalmazták, 1933-ban aztán kinevezték az intézmény főigazgatójává. 1944-ig irányította az intézet munkáját, egyedül miniszteri kinevezései időtartamára engedte át a főigazgatóság vezetését.[4] 1935. október 21-étől 1936. november 7-éig Mehdi Frashëri kormányában a közmunkaügyi tárca vezetője,[5] 1943-ban Eqrem Libohova első kormányában, január 18-a és február 11-e között nemzetgazdasági miniszter volt, emellett ügyvivőként az oktatási tárcát is irányította.[6]
A második világháború végóráiban ez utóbbi, alig háromhetes tárcavezetése okozta a vesztét. A kommunista hatóságok 1944. november 16-án letartóztatták Naraçit, és egy különbíróság 1945-ben harmincévi szabadságvesztésre ítélte mint „a nép ellenségét”. Munkatáborba került, többnyire mocsarak lecsapolásán dolgozott 1958. július 14-ei kiszabadulásáig. Miután azonban a civil életben elhelyezkedni nem tudott és nyugdíjjogosultságát is megvonták, Naraçi ezt követően is kénytelen volt földmunkásként folytatni a munkát. Végül 1975-ben, hetvenhat éves korában vonulhatott nyugdíjba, hátralévő éveit szülővárosában, Shkodrában letelepedve élte le.[7]
Jegyzetek
- ↑ Dervishi 2012 :191.
- ↑ Dervishi 2012 :191.; Halimi 2014 :310.
- ↑ Dervishi 2012 :191.
- ↑ Dervishi 2012 :191.
- ↑ Pearson 2004 :374.; Dervishi 2012 :23., 191.
- ↑ Dervishi 2012 :27., 191.
- ↑ Dervishi 2012 :191.
Források
- ↑ Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225
- ↑ Halimi 2014: Redi Halimi: A liberal government in King Zog’s Albania?: Mehdi Frashëri and the Cabinet of the “Young” (1935–1936). Südost-Forschungen, LXXIII. évf. (2014) 306–330. o.
- ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
