Nagyszárnyú fátyolkák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagyszárnyú fátyolkák
Barna recésfátyolka (Sialis fuliginosa)
Barna recésfátyolka (Sialis fuliginosa)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Endopterygota
Csoport: Fátyolkák (Neuropterida)
Rend: Nagyszárnyú fátyolkák (Megaloptera)
Latreille, 1802
Családok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagyszárnyú fátyolkák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszárnyú fátyolkák témájú kategóriát.

Corydalus cornutus

A nagyszárnyú fátyolkák (vízifátyolkák, Megaloptera), röviden: nagyszárnyúak az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályának egyik rendje, mintegy 300 ismert fajjal.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első, bizonyosan ide sorolható fajok fosszíliái az alsó permből valók. Jóformán a teljes bioszférában előfordulnak (némely, szélsőséges élőhelyek kivételével). Közép-Európában leggyakoribb fajuk a vízifátyolka (Sialis lutaria).

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Termetük közepes vagy nagy, testalkatuk erőteljes; testük általában sötét. Fejük széles, prognath jellegű, előre nyúló, rágó szájszervük állkapcsa erős. Összetett szemeik hatalmasak, pontszemeik hiányozhatnak. Csápjuk gyöngysorszerű vagy fonalas, a hímeké fésűs is lehet. Trópusi fajaik között feltűnően nagy termetűek is vannak; némelyik testhossza eléri a 7 cm-t, szárnyainak fesztávolsága akár 17 cm is lehet. A nagy termetű Dél-amerikai fajok rágói sarló alakban görbültek.

Torszelvényeik szabadok, előtoruk zömök. Két pár szárnyuk jól fejlett, erezetük markáns, viszonylag vastag erekkel – ezek a jegyek az ősi, kezdetleges rovarokra emlékeztetnek.

Végtagjaik egyformák, járóláb típusúak, öttagú lábfejízekkel.

A potroh tízszelvényű. Ízekre osztott fartoldalékuk nincs, ehelyett a potroh végén egy hosszú sertékkel borított trichobothris lemez található. A nőstényeken a 9. csatlakozó oldalsó ivarlebeny jól fejlett, és stylust visel.

A lárváknak 7-8 pár potrohlába van, melyek légzőszervként is funkcionálnak, ezek mellett kétoldalt tracheakopoltyúik is lehetnek.

Egyedfejlődésük, életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legősibb holometabolikus rovarok közé tartoznak. Lárvaállapotukat vízben töltik. A ragadozó lárvák 1-4 év alatt fejlődnek ki. A szárazföldön bábozódnak be, szabad bábban, gubót nem szőnek. Báb állapotuk általában rövid. Az imágók rövid, néhány napos életük során sem távolodnak el a víztől. Ekkor általában már nem táplálkoznak, vagy ha igen, akkor virágport, nektárt fogyasztanak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]