Nagy Géza (lelkész, 1929–2014)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2019. augusztus 28., 04:04-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Ez a szócikk az 1929-ben született lelkész Nagy Gézáról szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy Géza (egyértelműsítő lap).
Nagy Géza
Született1929. december 13. (94 éves)
Nyárádszentbenedek
Elhunyt2014. október 30. (84 évesen)[1]
Marosvásárhely[1]
Állampolgárságaromán[2]
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásalelkész
Iskolái
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagy Géza András Levente (Nyárádszentbenedek, 1929. december 13.–) református lelkész.

Tanulmányok

A Kolozsvári Református Kollégiumba járt elemitől az érettségiig (1948). majd beiratkozott a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Pedagógia-Lélektan szakára. 1949-ben letartóztatták. A börtönből való szabadulása után, 1953 februárjában beiratkozott a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe, amelyet 1956-ban végzett el.

Életút

1949. dec. 17-én a Securitate letartóztatta, mert részt vett egy titkos antikommunista ifjúsági szervezetben. Ez a csoport 17 kolozsvári és magyarvistai munkás, földműves és értelmiségi magyar fiatalból állott, azzal a célkitűzéssel, hogy bármikor készek legyenek fegyveres ellenállásra és szabotázs- illetve partizánakciókra. A Kolozsvári Katonai Törvényszék 3 év nehéz börtönre. ("temniţă grea") ítélte. Kolozsváron, Pitesti-en és Szamosújváron raboskodott, összesen 3 évet és 2 hónapot, majd 1 évig nem hagyhatta el Kolozsvárt. ("D. O.")

1951-ben átélte a világviszonylatban is példátlan, testi - lelki kínzás és megtörés módszerével alkalmazott, önfeltáró leleplezésen (demascarea) alapuló úgynevezett "átnevelést", amelyet a korábban megkínzott és átnevelt rabok végeztek ugyancsak rabokon azzal a céllal, hogy majd ezekből a megkínzottakból is kínzók legyenek. Ezt a módszert, amellyel a román kommunista hatalom a legveszedelmesebb ellenségét, az ellenálló ifjúságot önnön keze által akarta megsemmisíteni, „Ha túlélted hallgass” c. könyvében írta le. A szervezkedésről dokumentumfilm készült „Az átnevelés poklában” címmel.

A börtönből való szabadulása után elvégezte a teológiát. Segédlelkésznek a Kolozsvár Magyar-utcai Egyházközségbe nevezték ki. 1958 és 1959 között parókus lelkész volt a Marosi Egyházmegyéhez tartozó Ikland-Székelykál egyházközségben. Innen választották meg pályázat útján Sáromberkére (Maros megye). 1979-ben meghívták és szabályosan megválasztották a Kolozsvár Monostori-úti egyházközség lelkészének, de az akkori felettes egyházi és világi hatóságok megakadályozták az állás elfoglalását. Sáromberkén 41 évet szolgált. A kommunizmus évtizedei alatt a falu közösségének lelki, szellemi vezetője volt, kitartásra, helyben maradásra buzdította a híveket. Az ifjúság nevelésére különös gondot fordított, a parókián rendszeres vallás- és énektanítás folyt, közadakozásból Ifjúsági kulturális központot hozott létre. Volt egyházmegyei főjegyző és évtizedekig gondozta a Teleki Sámuel kancellár és az Afrika-kutató Teleki Samu földi maradványait is őrző sáromberki Teleki-kriptát. 2000-ben vonult nyugállományba .

Könyv

  • Ha túlélted, hallgass Polis kiadó, Kolozsvár, 2004.

Források

Képek

Az átnevelés poklában c. filmből. [1][halott link]

További információk

  1. ↑ a b https://kronikaonline.ro/eklezsia/elhunyt-nagy-geza-lelkesz#
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagy_Géza_(lelkész,_1929–2014)&oldid=21642400”