Nagy Gyula (ügyvéd)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Nagy Gyula, 1881-ig Neufeld[1] (Klacsán, Turóc megye, 1858. január 10. – Bad Nauheim, Hessen, 1922. augusztus 1.) ügyvéd, a New-York életbiztosító-társaság igazgatója.

Élete[szerkesztés]

Neufeld Ábrahám kereskedő és Müller Eszter fia. A gimnázium három osztályát Rózsahegyen és Zsolnán, a IV. osztálytól kezdve a budapesti királyi katolikus gimnáziumban, jogi tanulmányait az itteni egyetemen végezte. 1887-ben szerezte ügyvédi oklevelét. Ugyanazon évben belépett a budapesti New-Yorkhoz, amelynek igazgatója volt. 1881-ben Neufeld családi nevét Nagyra változtatta.[1]

A Saissy Amadée által szerkesztett Gazette de Hongrie lapnál 1880-ban kezdett közreműködni és a vezércikkek legnagyobb részét ő írta, Berczik és Mikszáth műveiből (Bede Anna tartozása, A jó palóczok sat.) fordított a lap számára. 1887-ben átvette a lapot és azt: Gazette de Hongrie et Revue d'Orient címmel két évig szerkesztette és kiadta (Strausz Adolf társaságában). 1884-ben a párizsi Evenementnek küldött politikai tartalmú leveleket. A szentpétervári büntetőjogi kongresszus alkalmából az igazságügyi minisztérium megbízásából franciára fordította Balogh Jenő jelentését a magyarországi javítóintézetekről.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b A Belügyminisztérium 1881. évi 28625. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1881. év 13. oldal 10. sor.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.