Nádzsib Mikati
| Nádzsib Azmi Mikati | |
 |
|
| Libanon miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2005. április 15. – 2005. július 19. |
|
| Előd | Omar Karami |
| Utód | Fúad Siniora |
| Hivatali idő 2011. június 13. – hivatalban |
|
| Előd | Szaad Hariri |
|
|
|
| Született | Tripoli, Libanon 1955. november 24. |
|
|
|
| Vallás | szunnita iszlám |
Nádzsib Azmi Mikati (arabul: نجيب ميقاتي, Tripoli, 1955. november 24.) libanoni politikus, aki két ízben is betöltötte Libanon miniszterelnökének pozícióját.
Élete, munkássága [szerkesztés]
Mikati Tripoliban született, szunnita családban. Felsőfokú tanulmányait a bejrúti amerikai egyetemen végezte, ahol üzletelési tanulmányokat folytatott. Diplomája megszerzését követően 1982-ben testvérével együtt megalapította az Investcom telekkommunikációs céget, melyet 2006-ban 5,5 milliárd dollárért eladott a dél-afrikai MTN Group-nak. 2012-ben a Forbes magazin Mikati vagyonát 3 milliárd dollárra becsülte, ezzel ő számít Libanon jelenlegi leggazdagabb emberének.
Politikai pályafutása 1998. december 4-én kezdődött, amikor Szelim el-Hossz kormányában közmunka- és szállításügyi miniszternek nevezték ki. Minisztersége alatt mérsékelt Szíria-párti álláspontot képviselt, a 2000-ben hatalomra kerülő Bassár el-Aszad elnökkel különösen jó viszonyt ápolt.
2005. április 13-án Omar Karami a cédrusos forradalmat követően (mely a szíriai hadsereg Libanon területéről való kivonásával végződött) lemondott a miniszterelnöki pozícióról Émile Lahúd államelnök Mikatit bízta meg kormányalakítással. Neki azonban Szíria-pártisága miatt nem sikerült egy konszenzusos kormányt kialakítania (elsősorban Rafik Hariri korábbi miniszterelnök 2005-ös meggyilkolása miatt, melyet valószínűleg a szíriai titkosszolgálat hajtott végre), így július 19-én lemondott posztjáról Fúad Siniora javára, aki a Március 14 Mozgalom néven ismertté váló ellenzék képviselőjeként alakíthatott kormányt.
Mikati neve 2011-ben merült fel újra lehetséges miniszterelnökként, mikor az Arab tavasz hatására kezdődő tüntetések valamint a Hezbollah támogatásának megszűnése lemondásra kényszerítették Szaad Hariri korábbi miniszterelnököt. Január 24-én a Március 8 Szövetség elnevezésű politikai szervezet Nádzsib Mikatit jelölte a pozícióra. Végül a libanoni parlament támogatásáról biztosította, így Michel Szulejmán államelnök kinevezte miniszterelnöknek, kormányt alakítania azonban csak június 13-án sikerült.
A Mikati-kormány első komolyabb próbatételének a szomszédos Szíriában zajló polgárháború hatására feléledő vallási konfliktusok számítanak. 2011 nyara óta több összecsapás is történt a többségében szunniták által lakott, de jelentős síita kisebbséggel is rendelkező Tripoliban, ahol az előbbiek főként a szintén főként szunnitákból álló szíriai lázadók irányában nyilvánították ki szimpátiájukat, míg az utóbbiak a síita vallási irányzat alavita ágához tartozó Bassár el-Aszad eltökélt támogatóinak számítanak[1]. 2012-ben a konfliktus átterjedt Bejrútra is, ahol a mélypontot egy közismerten Szíria-ellenes tábornok Visszám al-Hasszán tábornok (aki a libanoni belső hírszerzés főnöke volt) meggyilkolását követő zavargások és tűzharcok jelentették[2]. A felvonuló tüntetők az Aszad-rezsimet és a Hezbollahot vádolták meg a tábornok meggyilkolásával, valamint elégedetlenségüket fejezték ki Mikati kormányával szemben, amiért az nem gátolja meg a szíriai katonák rendszeres betöréseit az ország területére. Habár Mikati a kritikák hatására felajánlotta lemondását, Michel Szulejmán elnök ezt nem fogadta el.[3]
Miután a politikai krízis folytatódott, a miniszterelnök 2013. március 23-án bejelentette lemondását, melyet Michel Szulejmán elnök is elfogadott.[4] Április 6-án az államelnök Tammam Szalamot bízta meg kormányalakítással.
