Médium
A médium többjelentésű szó. Így nevezik a pszichológiában a hipnózis kísérleti alanyát.[1] A parapszichológiában a különleges érzékelési képességekkel rendelkező egyén neve, aki képes felfogni és közvetíteni bizonyos dolgokat.[2] Néha olyan személyt jelöl, aki paranormális jelenségeket produkál.[2] A szellemtanban és a szó klasszikus értelmében azt nevezik médiumnak, aki a testét át tudja adni egy szellemlénynek, amely ezen keresztül nyilvánul meg különböző módokon.[1]
A szó a latin medius-ból ered, ami mindazt jelenti, ami középen van.[2]
A médiumitás
A médium két lény közötti személy, aki természetfelettinek tűnő módon képes felfogni és közvetíteni bizonyos dolgokat. Olyan ember, aki képes kommunikálni a szellemekkel. Mindez általában abban a speciális lelkiállapotban megy végbe, amit transznak nevezünk. Ilyenkor a médium öntudatlan állapotban van, testét és lelkét egy szellem veszi birtokába, azaz egy test nélküli lény ölt benne testet.[2]
Georges Langelaan Átkozott dolgok (Les faits maudits) című könyvében a médiumokat szellemesen három csoportba sorolja. Az első csoportot nevezi a szélhámosoknak, akik nem hisznek a dologban és a többieket is becsapják. A második csoport a hívőké, akik magukat csapják be. S ezenkívül vannak a többiek.
A médiumok tehát hajlandók kölcsönadni teljes testi valójukat szellemeknek, akik a szeánsz során az ő hangjukon beszélnek. A szellemek per definitionem test nélküliek, ám olyan lények, akik néha igen nagy erővel rendelkeznek. Egyes médiumok transz állapotában nemcsak más kézírással írnak, hanem olyan nyelveken is folyamatosan beszélnek, melyeket normális életükben nem ismernek. A transzban lévő médium a benne megnyilatkozó szellem képességeit mutatja. Ebből következik, hogy ideiglenesen olyan tehetséggel rendelkezik, amely eredetileg nincs is meg benne. Az inkorporáció rövid ideig tart, és gyakran csupán egyszerű üzenetek átadására szorítkozik. Ezeknek az üzeneteknek a címzettje egy harmadik személy, a médiumnak csak közvetítő szerepe van.[2] Utólag gyakran nem is emlékeznek kijelentéseikre vagy átváltozásukra.[3]
A szellemidézés gyakran kapcsolódik össze olyan vallásos vagy részben vallásos jellegű irányzatokkal és kultuszokkal mint a spiritizmus, spiritualizmus, vudu, candomblé, umbanda és egyes New Age csoportok.
Az ezoterika alapján a hasonló a hasonlót vonzza; azaz a médium csak olyan asztrális szintekkel és lényekkel tud kapcsolatot teremteni, amelyek rezgése hasonló a sajátjához.[1] Minél magasabb szinten álló lénnyel akar kommunikálni egy médium, annál magasabb szinten kell hogy ő is álljon, erkölcsileg, szellemileg, fizikailag. Ha nem tudja megkülönböztetni a szellemlények és energiák rezgéseit, akkor könnyen félrevezetik; olyan alacsony rezgésű szellemlényekkel kerül kapcsolatba, amelyek hazudnak neki.[1]
Jegyzetek
Források
- Michéle Curcio: Parapszichológia A-tól Z-ig, 1991.
- Szabó Judit: A belső érzékelés kézikönyve, 2001.