Máriaffi-kastély (Marosszentgyörgy)
| Máriaffi-kastély | |
.jpg) | |
| Település | Marosszentgyörgy  |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1870-es évek |
| Építési stílus | reneszánsz |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | kúria |
| LMI-kód | MS-II-m-B-15789 |
| Elhelyezkedése | |
 Máriaffi-kastély
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 34′ 36″, k. h. 24° 36′ 06″46.576800°N 24.601800°EKoordináták: é. sz. 46° 34′ 36″, k. h. 24° 36′ 06″46.576800°N 24.601800°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Máriaffi-kastély témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A marosszentgyörgyi Máriaffy-kastély az országút mellett, kis magaslaton álló késő reneszánsz stílusú épület. Az 1870 után épült, kétszintes kastélyt a főútról, az egykori parkon keresztül lehet megközelíteni.
Története
A falu nevét először az 1332. évi pápai tizedjegyzékben említették Sancto Georgio néven. Marosszentgyörgy a 15. században a Szentgyörgyi család tulajdonát képezte. A korabeli dokumentumok Szentgyörgyi Barabás székely főkapitányt, valamint Szentgyörgyi Györgyöt említik a birtok tulajdonosaként. A későbbiekben a falu a jobbágyfalvi Tóth, majd a székelyderzsi és királyhalmi Petki családra szállt és az utóbbiak birtokában maradt a 19. század első feléig. Gr. Petki József (1757-1817) halála után a birtok házasság révén a Máriaffy család kezére jutott.
Petki István 1640-ben építtette a marosszentgyörgyi reneszánsz udvarházát, mely a mai kastély helyén állott. 1860-ban Orbán Balázs szerint:
„terjedelmes és erődített várkastély volt, mely most részben romban hever, részint át van alakítva".
Az 1870-es években Máriaffy Albert megbízásából az épületet átalakították, a munkálatokat Soós Pál (1843-1910) marosvásárhelyi kőművesmester végezte, aki a kastély építési munkálatainak kivitelezője volt. A Máriaffy család eklektikus kastélyt építtetett a részben elromosodott, részben lebontott Petki-kastélyra, erre engednek következtetni az épületnél régebbinek látszó pincefalak.
Az államosítást követően a kastély az állami gazdasági vállalat használatába került, a rendszerváltás után azonban elhagyottá és elhanyagolttá vált, mára már ajtói, ablakai is hiányoznak. A Kanadában élő Máriaffy család visszakapta az épületet és az egykori kastélypark töredékét. 2011-től a helyi önkormányzat tulajdonába került az épület, ahová a polgármesteri hivatalt költöztetnék, ugyanakkor kulturális központot és falumúzeumot is kívánnak kialakítani.
Leírása
Az 1870 körül átalakított késő reneszánsz stílusú kétszintes épület mindkét homlokzata 28 méteres, díszes megjelenésű. Az országútról hosszú sétány vezet a kastélyhoz és a nagy pergolás oszlopos teraszhoz, a központi hallhoz.
A homlokzat főpárkánya felett díszes attikafal hangsúlyozza a kastély főtengelyét. A Maros felé néző oldalon árkádívek és cseh süvegboltozatok tartják a földszint és a síkmennyezetű emeleti fedett tornácot. Az emeleti rész téglapillérei korintizáló fejezetekkel készültek. A erkély fölé a hátsó homlokzatihoz hasonló, díszesebb kialakítású neoreneszánsz attikafalat építettek, melyre a megrendelő házaspár, Máriaffy (I.) Albert (1823-1889) és második felesége, gr. Bethlen Lujza (1835-1900) kettős címere került.
A hármas árkádnyílású földszinti és emeleti tornácos főhomlokzat a Maros völgyére néz. A kastély homlokzatait fő és osztópárkány, valamint a zsalugáteres ablakok keretezése díszíti. A szimmetrikus alaprajzi elrendezésű kastély halljának belső díszítése és a kovácsoltvas korlátja a kastély fényűzésére vallott. Szalonjai és arcképcsarnoka sok kiváló mester alkotását őrizte.
Képeslapok, régi rajzok alapján a főhomlokzat legszebb részlete a középtengelyben kialakított árkádos főbejárat és a fölötte álló, ugyancsak árkádos, háromosztatú fedett erkély, melyet korinthoszi fejezetű pilaszterek díszítettek.
Máriaffy (III.) Lajos (1868-1915) és fia, (IV.) Lajos (1894-1971) idején a kastélyhoz 68 hektáros díszpark tartozott, különleges fafajtákkal és egy kis tóval.
Az egykori díszes park helyén tömbháznegyed, szarvasmarha-tenyésztési kutatóállomás és csendőrlaktanya épült, a tó pedig elmocsarasodott.
Források
- Keresztes Gyula: Maros megyei kastélyok és udvarházak. Marosvásárhely, 1995.
- Vofkori László: Székelyföld útikönyve 1. Budapest, 1998.
- Biró József: Erdélyi kastélyok. Budapest, 2002.
- Bicsok Zoltán, Orbán Zsolt: “Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Csíkszereda, 2011.