Mutaa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mutaa (arabul متعة – mutʿa, „élvezet”[1]) az iszlám vallási jogban, a saríában privát, szóbeli házassági szerződés egy férfi és egy nem házas nő közt, élvezeti célokat szolgáló ideiglenes házasság. Ez a preiszlám eredetű házassági forma még mindig legális a síiták szerint, főként Iránban.[2] Az összes muzulmán jogi iskola egyetért, hogy Mohamed próféta idején a mutaát érvényesnek tekintették, ugyanakkor a legtöbb szunnita úgy tartja, hogy a második kalifa, I. Omár megtiltotta a gyakorlatot, és így hatályon kívül került.[1]

A szerződés hosszát és az ellenszolgáltatás mértékét előre meg kellett állapítani. A szerződés minimális időtartama vita tárgyát képezte, egyesek három napot tartottak minimálisan szükségesnek, mások három hónapot vagy egy egész évet. A mutaa célja a szexuális élvezet és nem az utódnemzés. A mutaa megszűntével a feleségnek tartózkodnia kell a közösüléstől (idda) egy ideig, terhesség esetén így lehet meghatározni, ki gyerek törvényes apja.[2] A mutaából származó gyerekeket az apa kapja meg.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c mutʿah. Encyclopædia Britannica, 2008. július 25. (Hozzáférés: 2008. június 25.)
  2. ^ a b szerk.: John L. Esposito: The Oxford Dictionary of Islam. Oxford University Press, USA, 221. o (2004). ISBN 0195125592