Muhammad Balfas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Muhammad Balfas
Élete
Született 1922. december 25.
Krukut
Elhunyt 1975. július 5. (52 évesen)
Jakarta
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza

Muhammad Balfas (Krukut, 1922. december 25.Jakarta, 1975. július 5.) indonéz költő, író, irodalomkritikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indonéziai arab családból származott, középiskolai tanulmányai elvégeztével napilapok munkatársa, később a Masjarakat című folyóirat szerkesztője volt. Költői pályáját az Angkatan ‘45 irányvonalának szellemében kezdte meg, későbbi munkásságát hazája történelmének nehéz időszakai, valamint az intervenciós háború élményei határozták meg; novelláin is ezen benyomások hatása figyelhető meg. Legfontosabb munkája az 1952-ben megjelent Lingkaran-lingkaran Retak (Törött körök) című elbeszélésgyűjtemény. Kritikai munkássága is jelentős.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Novelláskötetek, folyóiratokban megjelent elbeszélések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lingkaran-Lingkaran Retak, Jakarta: Balai Pustaka, 1952
  • Orang-orang Penting, Star Weekly, No. 610, Th. XII, 7 September 1957
  • Dosa Tak Berampun, Lenita, No. 11, Th. 1, November 1951
  • Kampung Tjawang, Orientatie, No. 44, Januari—Juni 1952

Regény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Retak, 1964
  • Si Gomar

Dráma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tamu Malam (rádiójáték), Jakarta: RRI, 1957

Kritikai munkák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Suling Emas, Jakarta: Djambatan, 1956
  • Anak-anak Kampung Jambu, Jakarta: Djambatan, 1960

Biográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Tjipto Man goenkoesoemo Demokrat Sedjati, Jakarta/Amsterdam: Djambatan.

Balfas mint easter egg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkalmasint családi neve kiejtett változatának egybeesése egy, a szlenghez tartozó köznévvel szolgáltatta az alapot a makacs szóbeszédnek, mely szerint a Világirodalmi lexikon (VL) róla szóló szócikke „marháskodás”, szándékos koholmány az olvasó megtévesztésére, illetve egy régi szótárszerkesztői hagyomány felelevenítésére. Időről időre fel is melegítik az anekdotát (egyes változatok még azt is tudni vélik, kinek a tréfája volt a szócikk a VL szerkesztőségén belül).[1][2] Mindamellett – dacára annak, hogy a szócikk tárgya valóban létezik – nem lehetetlen, hogy a VIL-be nem az indonéz irodalomban betöltött kulcsszerepe okán került Balfas, hanem a nevének köszönhetően.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szabó Tibornak a Literán megjelent cikke például Szörényi Lászlót nevezi meg, aki viszont tagadja, hogy ő lett volna, de szintén fiktívnek tudja a Balfas-szócikket (2011-04-11, Kossuth Rádió, Napközben c. műsor).
  2. http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/527 Bárdos Józsefnek az Irodalmi Jelenben megjelent cikke.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970.