Mozart: Zongoraverseny No. 27

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Wolfgang Amadeus Mozart No. 27. B-dúr zongoraversenye a Köchel-jegyzékben 595 szám alatt szerepel.

Mozart 1789-ben

Keletkezése-története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozart utolsó alkotása e műfajban. A zeneszerző a mű komponálását 1791. január 5-én fejezte be. Alan Tyson kutatása szerint a komponálás zöme 1787.december és 1789. február között történt. Simon Keefe szerint a komponálás 1788-tól kezdődött. A nyilvános bemutató az Auersperg palotában volt Bécsben, 1791. januárjában, a zongoraszólót a Mozart tanítvány Barbara Ployer játszotta.

Szerkezete, jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű a partitúra szerint szóló zongorára, fuvolára, két oboára, két basszetkürtre, két kürtre és vonósokra íródott.

Tételei:

  1. Allegro
  2. Larghetto
  3. Allegro

A mű szerkezete nem tér el a korábbi zongoraversenyektől, mégis úgy látszik, mintha Mozart saját maga számára írta volna e darabot. A társasági modor, a szellemes csevegés helyét átveszi a személyes mondanivaló és a befelé forduló egyszerűség.

Ez az új magatartás az első tétel kidolgozási szakaszában mutatkozik meg leginkább. Feltűnően sok a moll epizód ebben a dúr hangnemű tételben, ez is mélybe húzó hangulati eleme e tételnek.

A lassú tétel ugyan megpróbálja a korábbi románc hangulatot felidézni, de itt is mélabú árnyékolja be a kezdetben átlátszónak tűnő dallamot.

A záró rondó témát Mozart nyolc nappal a zongoraverseny elkészülte után Tavaszvárás című dalában ( K.596.) is feldolgozta, a zongoraversenyben azonban a fényes rondótémát mollá fátyolozott alakban is hallhatjuk.

Ismertség, előadási gyakoriság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag ritkábban hallgatható darab. 2006-ban, a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió MR3-Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában hallható volt, a zongoraszólamot Alfred Brendel játszotta, a St. Martin-in-the-Fields Kamarazenekart Neville Marriner vezényelte.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
  • Wolfgang Amadeus Mozart, Piano Concertos Nos. 23-27 in Full Score New York: Dover Publications, 1978). ISBN 0-486-23600-5.
  • Hutchings, A. 1997. A Companion to Mozart's Piano Concertos, Oxford University Press. ISBN 0-19-816708-3
  • Deutsch, Otto Erich (1965) Mozart: A Documentary Biography. Stanford: Stanford University Press.
  • Solomon, Maynard (1995) Mozart: A Life. Harper Collins.
  • RTV Részletes, 2006. évfolyama, Magyar Rádió Zrt. HU ISSN 1418-3544