Monatin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Monatin
Monatin.png
IUPAC-név (2S,4S)-4-amino-2-hidroxi-2-(1H-indol-3-ilmetil)-pentándisav
Más nevek 2-hidroxi-2-(indol-3-ilmetil)-4-aminoglutársav
(S)-4-hidroxi-4-(1H-indol-3-ilmetil)-L-glutaminsav
Kémiai azonosítók
CAS-szám 146142-94-1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C14H16N2O5
Moláris tömeg 292,29 g/mol
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A monatin fehér színű por[1]. A természetben is előfordul a dél-afrikai Transvaal tartományban élő Sclerochiton ilicifolius[2][3] nevű növény kérgében és gyökerében.

Édesítőszerként használják, mert kb. 1000–1400-szor édesebb, mint az ugyanolyan súlyú cukor. Ez az eddig ismert legerősebb édesítőszer.

Előnye, hogy más édesítőktől eltérően egyáltalán nem tartalmaz szénhidrátot vagy hasonló vegyületet, ezért gyakorlatilag 0 az étkezési energiatartalma. A lebontása során sem keletkezik szénhidrát, így nem károsítja a fogakat. Nincs keserű vagy fémes utóíze (mint pl. a szacharinnak). Négy térizomerje van, melyek kombinálhatók egymással vagy akár szénhidrátokkal is. Nem tartalmaz fenilalanint, mint az aszpartám, ezért fenilketonuriában szenvedők is fogyaszthatják.

Könnyen alakul laktámmá: 50°C-on, 7-es pH-értéknél három óra alatt az egész mennyiség, és ilyenkor teljesen elveszíti az édes ízét.[4] Ráadásul a laktám-alak sztereoizomerje keserű. Ez megnehezíti a szintézisét.

Az utóbbi években több szabadalom is született a mesterséges előállítására.[5][6][7][8]. Könnyen lehet, hogy az elkövetkező évek legfontosabb édesítőszere lesz.


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Monatin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.