Molva macrophthalma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karcsú menyhal
Kifejlett példány
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Paracanthopterygii
Rend: Tőkehalalakúak (Gadiformes)
Család: Lotidae
Nem: Molva
Lesueur, 1819
Faj: M. macrophthalma
Tudományos név
Molva macrophthalma
(Rafinesque, 1810)
Szinonimák
  • Gadus elongatus Otto, 1821
  • Lota elongata (Otto, 1821)
  • Lotta elongata (Otto, 1821)
  • Molva dipterygia elongata (Otto, 1821)
  • Molva dypterygia macrophthalma (Rafinesque, 1810)
  • Molva elongata (Otto, 1821)
  • Phycis macrophthalmus Rafinesque, 1810
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Karcsú menyhal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karcsú menyhal témájú kategóriát.

A karcsú menyhal (Molva macrophthalma) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe és a Lotidae családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A karcsú menyhal elterjedési területe az Atlanti-óceán keleti része, a Brit-szigetek környéke, valamint a Földközi-tenger.

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a hal legfeljebb 108 centiméter hosszú.

Életmódja[szerkesztés]

A karcsú menyhal tengeri, fenéklakó halfaj, amely általában 30-388 méteres mélységekben él, de a Jón-tengerben 754 méter mélyre is leúszik.

Felhasználása[szerkesztés]

Ennek a halnak nincs halászati értéke.

Források[szerkesztés]

  • Molva macrophthalma (Rafinesque, 1810) FishBase
  • Cohen, D.M., 1990. Gadidae. p. 526-531. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2.