Mohammed el-Búazízi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Mohamed Bouazizi szócikkből átirányítva)

Ez a szócikk az arab neveket a Magyar Helyesírás Szabályai 221. pontja által a tudományos ismeretterjesztés számára megengedett nemzetközi átírást használja. Amennyiben létezik közismert magyar név, akkor a szócikkben az szerepel.

Mohamed Bouazizi
SzületettTarek al-Tayyib Muhammad ibn Bouazizi
1984. március 29.
Tunézia, Szidi Bú Zid
Elhunyt2011. január 4. (26 évesen)
Tunézia, Ben Arúsz
Állampolgárságatunéziai
Nemzetiségetunéziai
Foglalkozásautcai árus
Kitüntetései
Halál okaönfeláldozás
SírhelyeSidi Bouzid Governorate
A Wikimédia Commons tartalmaz Mohamed Bouazizi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tarek al-Tayyib Muhammad ibn Bouazizi (1984. március 29. – 2011. január 4.), ismertebb nevén Mohamed Bouazizi (arabul: محمد البوعزيزي), egy tunéziai utcai árus volt, aki 2010. december 17-én – miután elkobozták az árukészletét, és egy női tisztviselő megszégyenítette – felgyújtotta magát. Ez vezetett el a jázminos forradalom kirobbanásához, közvetve pedig az arab tavaszhoz. Ez a megmozdulássorozat az országban uralkodó gazdasági és társadalmi helyzetek elleni tüntetés volt. Bouazizi halálát követően a harag erőszakba torkollott, és ennek hatására elmenekült az országot 23 éve irányító Zín el-Ábidín ben Ali.

Bouazizi halála után több arab országban felfigyeltek erre a módszerre. Másutt is az autokrata kormányzat végét akarták úgy elérni, hogy felgyújtják magukat. Bouazizit és követőit gyakran „az új közel-keleti forradalom heroikus mártírjainak” nevezik.[1]

Fiatalkora és munkakeresése[szerkesztés]

Mohamed Bouazizi, akit a környéken Basboosa néven emlegettek,[2] 1984. március 29-én Tunéziában Szidi Bú Zidban született. Apja – egy Líbiában dolgozó összeszerelő munkás – Bouazizi hároméves korában szívrohamban meghalt. Édesanyja röviddel később a gyerek nagybátyjához ment feleségül.[3] Hat testvérével közösen[4] Sidi Salah egyszobás vidéki iskolájában tanult.[5] Több forrás szerint viszont egyetemi képesítést is szerzett.[4][6][7] Samia Bouazizi azonban azt állította, hogy testvére soha nem járt felsőoktatási intézménybe.[8] Az azonban igaz, hogy mindenki ezt szerette volna a családból.[5] Mivel nagybátyja rosszul lett, és nem tudott rendszeresen dolgozni,[9] Bouazizi tízéves kora óta többféle munkát is elvégzett.[3] Tinédzser éveinek végén otthagyta az iskolát, hogy teljes munkaidőben tudjon pénzt keresni.[9]

Bouazizi egy szerény stukkós házban élt Sidi Bouzid belvárosától 20 percnyi sétára,[10][11] Tunézia egy olyan vidéki városában, melyet teljesen beszennyezett a korrupció.[12] Az itteni munkanélküliségi rátát 30% körülire becsülik.[13] Édesanyja, Mannoubia Bouazizi szerint jelentkezett a hadseregbe, de több más munkahelyhez hasonlóan itt is elutasították.[9] Édesanyját, nagybátyját és fiatalabb testvéreit egyaránt támogatta. A havi 140 dolláros fizetéséből még egyik húgának egyetemi tanulmányait is finanszírozta.[5][9] Termékeket árusított Sidi Bouzid utcáin, és ezzel szerezte meg a jövedelmét. Samia – egyik testvére – szerint egy kisfurgont akart venni, és azzal akart árulni.[12]

A termékek elkobzása és az önégetés[szerkesztés]

Bouazizi évek óta a helyi rendőrök célpontja volt. Már gyermekkorában is többször elkobozták a kis kocsit, melyen keresztül árusította a termékeket.[9] Bouazizinak azonban nem volt sok választása, hogy miképp keresi meg a betevőre valót, így később is utcai árusként dolgozott. 2010. december 17-én délelőtt nagyjából 200 dollárnyi készpénz volt nála, amin árut akart vásárolni.[14][15] Röviddel miután kinyitotta az eladó kocsiját, a rendőrök mindent lefoglaltak, mert nem volt kiskereskedelmi engedélye.[16] Más források szerint Tunéziában nem szabad az utcán termékeket értékesíteni.[14][17] Bouazizinek lehet, hogy hiányzott egy másik szükséges engedélye is.[5][16] Sidi Bouzid állami hivatalának vezetője szerint az utcai árusításhoz azonban semmilyen külön engedélyre nincs szükség.[12]

Más források szerint Bouazizi nem tudta megkenni a rendőröket, és emiatt nem folytathatta az utcai értékesítést.[5][18] Bouazizi testvérei azzal vádolják a rendőrséget, hogy pénzt akartak kizsarolni a testvérüktől.[12] A Reuters egyik interjújában az egyik nővér a következőket mondta: "Ön szerint mekkora terhet tesznek ezzel egy fiatal férfi vállára? Egy olyan emberére, akinek etetnie kell a családját, ehhez hitelből kell vásárolnia. Sidi Bouzidban kapcsolatok és megvesztegetés nélkül mindenkit megaláznak, inzultálnak, és nem hagyják, hogy szabadon éljen."[19]

Bouazizit mindettől függetlenül egy 45 éves női önkormányzati tisztviselő, F. Hamdi alázta meg.[4][9][20] Pofon vágta, civakodott vele, elkobozta az elektromos mérlegét, és ellökte a zöldséges kocsijától.[16] Közben két másik kollégája is az árust ütlegelte.[21] Még a halott apját is meggyalázta.[16][19] Az arab világban az a legrosszabb, mikor egy nő aláz meg egy férfit.[4][16][22]

Ezen feldühödött,[23] és elment panaszt tenni az önkormányzatnál.[14][16] Miután a kormányzó nem akart vele találkozni, és nem hallgatta meg a panaszát,[16] Bouazizi a következőt mondta: "'Ha látni se akarsz, felgyújtom magam,"' Ezután szerzett egy kanna benzint (vagy két kanna, festéshez használt olajat), és az önkormányzat előtt 11:30-kor felgyújtotta magát.[14][16][24]

Bouazizi édesanyja nem tudta, mire készül a fia.[24] Szerinte sokkal inkább a megalázás miatt gyújtotta fel magát, és nem azért, mert szegények voltak.[16] "Mélyen megérintette, egészen a szívébe markolt."[9]

Halála és temetése[szerkesztés]

Ben Arous Burn és a Trauma Központ, ahol Bouazizi meghalt

Bouazizi családjának ügyvédje szerint mentőautóval Sidi Bouzidban egy egészségügyi intézménybe szállították. Ott rájöttek, hogy nem tudják ellátni az égési sérüléseket, és a több mint 100 km-re fekvő Szfakszba szállították.[5] Ahogy egye inkább rá irányult a figyelem, átszállították Ben Aorusba az Égési és Traumatológiai Központba. Ben Ali akkori miniszterelnök itt látogatta meg.[25] 2011. január 4-én helyi idő szerint 17:30-kor, 18 nappal az égés után itt vesztette életét.[26][27][28]

Becslések szerint nagyjából 5000 ember vett részt azon a gyászszertartáson, mely Sidi Bouzidban kezdődött, és végighaladt Bouazizi faluján. A rendőrök azonban nem engedélyezték, hogy a menet érintse az önégetés pontos helyszínét.[29] A tömegből többen ezt skandálták: "Ég veled, Mohammed, megbosszuljuk, ami veled történt. Ma mi sírunk, de teszünk róla, hogy azok is sírjanak, aki ezt tették veled."[30] Garaat Bennour temetőjében, 20 kilométerre Sidi Bouzidban helyezték örök nyugalomra.[31]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Worth, Robert F.: How a Single Match Can Ignite a Revolution. Nytimes.com, 2011. január 21. (Hozzáférés: 2011. január 26.)
  2. ↑ Tunisia events turning point in Arab world. (Hozzáférés: 2011. január 22.)
  3. ↑ a b Slap to a Man’s Pride Set Off Tumult in Tunisia. Nytimes.com, 2011. január 21. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  4. ↑ a b c d Tunisia: 'I have lost my son, but I am proud of what he did'. Independent.co.uk. [2019. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  5. ↑ a b c d e f Peter Beaumont in Sidi Bouzid: Mohammed Bouazizi: the dutiful son whose death changed Tunisia's fate. Guardian. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  6. ↑ The Story of Mohamed Bouazizi, the man who toppled Tunisia. Ibtimes.com, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  7. ↑ What Can We Do for Freedom. Kurdishaspect.com, 2011. január 17. [2011. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  8. ↑ Man at the centre of Tunisia unrest recuperating, doctors say. Gulfnews.com, 2010. december 31. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  9. ↑ a b c d e f g Yasmine Ryan: The tragic life of a street vendor. English.aljazeera.net, 2011. január 16. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  10. ↑ Tunisian emotions burst forth. Csmonitor.com, 2011. január 19. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  11. ↑ Peddler's martyrdom launched Tunisia's revolution. Af.reuters.com, 2011. január 19. [2011. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  12. ↑ a b c d 08:03AM - Sunday: Bouazizi has become a Tunisian protest 'symbol'. Thenational.ae. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  13. ↑ Slap to a Man’s Pride Set Off Tumult in Tunisia. Nytimes.com, 2011. január 21. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  14. ↑ a b c d Suicide protest helped topple Tunisian regime. Thestar.com, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  15. ↑ Tunisia suicide protester Mohammed Bouazizi dies. Bbc.co.uk, 2011. január 5. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  16. ↑ a b c d e f g h i Time, February 7, 2011, p. 8 Abouzeid, Rania: Postcard: Sidi Bouzid. To many, Mohammned Bouazizi is a martyr and a hero. But to one woman, he's simply a beloved son. Visiting the birthplace of the Jasmine Revolution. Time, 2011. február 11. [2013. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 31.)
  17. ↑ Kherigi, Intissar: Tunisia needs real freedom. Guardian.co.uk, 2001. január 19. (Hozzáférés: 2001. január 26.)
  18. ↑ Sticking a fork in Tunisia's Ben Ali. Csmonitor.com, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  19. ↑ a b Noueihed, Lin: Peddler's martyrdom launched Tunisia's revolution. Uk.reuters.com, 2011. január 19. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  20. ↑ Slap to a Man’s Pride Set Off Tumult in Tunisia
  21. ↑ Bouazizi ends Ben Ali's reign. Almasryalyoum.com, 2011. január 15. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  22. ↑ Man at the centre of Tunisia unrest recuperating, doctors say. Habibtoumi.com, 2010. december 31. [2011. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  23. ↑ January 19, 2011 12:00AM: Tunisia revolt sparked by a police slap. Theaustralian.com.au, 2011. január 19. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  24. ↑ a b Bouazizi: The Man Who Set Himself and Tunisia on Fire. News.yahoo.com, 2011. január 12. [2011. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  25. ↑ President Zine el Abidine Ben Ali visits young man Mohamed Bouazizi. Tunisia-tour.com. (Hozzáférés: 2011. január 23.)[halott link]
  26. ↑ Tunisia suicide protester Mohammed Bouazizi dies. Allvoices.com, 2011. január 5. [2011. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  27. ↑ Logged in as click here to log out: How a man setting fire to himself sparked an uprising in Tunisia | Brian Whitaker | Comment is free. guardian.co.uk. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  28. ↑ Tunisian protester dies of burns. English.aljazeera.net, 2011. január 5. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  29. ↑ Youth at heart of Tunisia unrest buried. Wtop.com, 2011. január 5. [2015. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
  30. ↑ Falk, Richard: Ben Ali Tunisia was model US client. English.aljazeera.net, 2011. január 25. (Hozzáférés: 2001. január 26.)
  31. ↑ Tunisian protester laid to rest. Skynews.com.au, 2011. január 6. (Hozzáférés: 2011. január 23.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mohammed_el-Búazízi&oldid=26177678”