Minoriták temploma és rendháza (Marosvásárhely)
| Minoriták temploma és rendháza | |
| műemlék | |
 | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
| Egyházmegye | Gyulafehérvári főegyházmegye |
| Építési adatok | |
| Építése | 1741–1767 |
| Stílus | barokk |
| LMI-kód | MS-II-a-B-15513 |
| Elérhetőség | |
| Település | Marosvásárhely |
| Hely | Köteles Sámuel 4. |
| Elhelyezkedése | |
 Minoriták temploma és rendháza
Pozíció Marosvásárhely térképén
| |
 é. sz. 46° 32′ 35″, k. h. 24° 33′ 44″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 35″, k. h. 24° 33′ 44″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Minoriták temploma és rendháza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A marosvásárhelyi Páduai Szent Antal jezsuita templom és rendház, közismert nevén a minoriták temploma a belvárosban, a Köteles Sámuel utca 4. szám alatt található. A minoriták a 18. század közepén építették a templomot és a rendházat, és 2000-ig használták azokat; ekkor szerzeteshiány miatt átadták az épületegyüttest a főegyházmegyének. Jelenleg a jezsuita közösség használja.
Története
A minoriták már a 13. században jelen voltak Marosvásárhelyen és fontos szerepet játszottak a város életében, de a reformáció elterjedése után annak elhagyására kényszerültek, és csak a 18. század elején telepedtek vissza. Egy 1726-os okmány szerint gróf Keresztes Márton József várbeli házát használták, azonban a Habsburgok hamarosan katonai célokra foglalták le a várat, lebontva annak házait és kilakoltatva az embereket. A minoriták ideiglenesen Keresztes udvarfalvi házába költöztek, majd 1740-ben (egyes források szerint 1735-ben) Széles Mihály jegyző telkén Lobkovitz herceg, Erdély katonai parancsnokának védnöksége alatt megalapították klastromukat. 1741 és 1767 között felépítették puritán barokk stílusú templomukat Páduai Szent Antal tiszteletére; az építés befejezésének dátumát a szentély jobb oldalán lévő tábla is tanúsítja.
Eredetileg a város legnagyobb, legimpozánsabb vallási épületének tervezték, azonban pénzhiány és a Habsburgok ellenvetései (akik azzal érveltek, hogy könnyű célpontot szolgáltatna az ellenséges bombázásoknak) következtében ez nem valósult meg.
1871-ben a minoriták a Bolyai Farkas utca 10. szám alatt bérházat építettek, hogy annak jövedelméből tartsák fenn a templomot és a rendházat. 1892-ben az addigi fa harangtorony helyett sisak nélküli téglatornyot építettek a templom bejárata felé.
A barokk stílusú rendház épületében működött 1895 és 1914 között az Egerből kihelyezett Teológiai Intézet; ennek alkalmából 1903-ban az épületet egy új szinttel és egy új szárnnyal bővítették. 1945–1948 között itt volt az Állami Pedagógiai Leányiskola, 1948 után pedig az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem leánybentlakása.
2000-ben szerzeteshiány miatt a minoriták átadták a templomot és a rendházat a főegyházmegyének.
Leírása
A Nagypiac fölé emelkedő domboldalon épített egyhajós templom magasságával uralta a magaslatot. Külső kiképzése egyszerű, belső díszítésének vonalvezetése barokk jegyeket visel. Közvetlenül kapcsolódik hozzá a rendház, hangulatos celláival és boltozatos szobáival. A templom alatti kriptában jelentős gazdagabb helyi római katolikus polgárok nyugszanak.
A templomban heti hétszer miséznek. A rendház épületének egy részét egyházi célokra használják, a többi részében lakások vannak.
Források
- Fodor Sándor (S.); Balás Árpád. Marosvásárhelyi útikalauz. Marosvásárhely: Impress, 37. o. (1996). ISBN 9739687512
- Man, Ioan Eugen. Târgu-Mureș – istorie urbană de la începuturi până în 1850. Marosvásárhely: Nico, 203–204. o. (2006). ISBN 9738807484
- Szebeni Lajos: A hét plébániája: Marosvásárhely - Minorita templom. Mária Rádió, 2014. március 10. [2017. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 30.)
- Szent Antal templom. Jezsuita Udvar. (Hozzáférés: 2017. augusztus 30.)
.svg){kind=small}