Mihalik Dániel

Mihalik Dániel
Született	1869. december 14. Tallós
Elhunyt	1910. június 16. (40 évesen) Szolnok
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihalik Dániel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mihalik Dániel (Tallós, 1869. december 14. – Szolnok, 1910. június 16.) festőművész, a Szolnoki művésztelep egyik alapítója.

Életpályája

Alsóbb iskoláit Budapesten végezte. Gazdatiszt apja tudományos pályára szánta, de ő 1886-ban a Mintarajztanoda növendéke lett, ahol Gregus János, később Székely Bertalan tanítványa volt. Művészeti tanulmányait a Mesteriskolában Lotz Károly vezetése alatt, majd a müncheni képzőművészeti akadémián folytatta. 1897-től Budapesten barátjával Szlányi Lajossal, illetve a később hozzájuk csatlakozó Olgyai Ferenccel közös műteremben dolgozott. 1898-ban egy tájképével 4000 koronás díjat nyert, amiből Párizsba utazott és beiratkozott a Julian Akadémiára. 1899 telén részt vett a párizsi világkiállítás magyar osztályának rendezési munkáiban. 1901-ben tért haza. Ettől kezdve kisebb tanulmányutaktól eltekintve haláláig Szolnokon élt és dolgozott, egyike lett a szolnoki művésztelep alapítóinak.

Művészi pályája

Már művészeti tanulmányai kezdetén a tájképfestészet érdekelte. A Mintarajztanoda tanulójaként ismerkedett meg két idősebb festővel, Molnár Józseffel és Brodszky Sándorral, és az ő társaságukban járt ki a főváros környékére tájképtanulmányozásra. Először 1893-ban, a Falu vége című tájképével jelent meg a nyilvánosság előtt, ettől kezdve rendszeresen szerepelt a fővárosi tárlatokon. A millenniumi kiállításon két tájképpel és a Kennelben című, vizslákat ábrázoló képével vett részt. Párizsból való hazatérése után 1901-ben a Műbarátok Körében kollektív kiállításon vett részt Olgyay Ferenc, Szlányi Lajos, Vaszary János festő- és Ligeti Miklós szobrászművész társaságában. Főleg alföldi tájakat festett természethű felfogásban, széles ecsetkezeléssel. Művei népszerűek voltak a művásárlók körében, számos művét az állam vásárolta meg. 1903-ban a Zagyva medre című képével elnyerte a Ráth György-díjat. Késői munkáira a nagy felületeket kitöltő erős színek és a határozottan különváló formák jellemzőek. 1907-ben az új színfelfogásban festett Heretáblák című képével társulati díjat nyert. Ugyanebben az évben az Uránia helységében kollektív kiállításon mutatta be műveit. 1910-ben, negyvenévesen halt meg. Hagyatékát a szintén 1910-ben elhunyt Bruck Lajos és Pap Henrik anyagával együtt, 1911-ben mutatták be a Műcsarnokban. Művei egy részét a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum őrzi.

Főbb művei

• Falu vége (1893)
• Kennelben (1896)
• Bükkfasor (1896)
• Eső után (1897)
• Tiszai árvíz (1898)
• Téli tájkép (1899)
• Napon
• Rét (1901)
• Kukoricatörés (1903)
• A Balaton (1903)
• Zagyva medre (1904)
• Tiszapart (1905)
• Olvadáskor (1906)
• Parkrészlet
• Kazlak a mezőn
• Heretáblák (1907)

Galéria

• 
  Önarckép (ceruzarajz)
• 
  Szolnoki folyópart
• 
  Mező szélén
• 
  Heretáblák
• 
  Tájkép

Források

• Révai nagy lexikona
• Művészeti lexikon (szerkesztő: Aradi Nóra), Akadémiai Kiadó, 1983, ISBN 9630523604
• A magyarországi művészet története (főszerkesztő: Aradi Nóra) 6. kötet: Magyar művészet 1890–1919 (szerkesztő: Németh Lajos), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985, ISBN 9630525445
• Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára, Szeged, 1988, ISBN 9635008171
• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 711. o. ISBN 963-547-414-8  

További információk

• Lázár Béla: Mihalik Dániel (Művészet, 1910, 8. szám)
• Lengyel Géza: Hagyatékok (Írás Bruck Lajos, Mihalik Dániel és Pap Henrik hagyatéki kiállításáról, Nyugat, 1911, 21. szám)