Merényi Gusztáv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Merényi Gusztáv dr.
Merenyi gusztav.jpg
dr. Merényi Gusztáv orvos-altábornagy
Született 1895. szeptember 18.
Kassa,
Meghalt 1950. augusztus 19. (54 évesen)
Budapest,
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Fegyvernem légierő / egészségügyi
Szolgálati ideje 19151949
Rendfokozata posztumusz orvos-altábornagy
Civilben orvos (belgyógyász)

Merényi Gusztáv, Scholtz dr. (Kassa, 1895. szeptember 18.Budapest, 1950. augusztus 19.) orvos-vezérőrnagy (posztumusz altábornagy[1]), belgyógyász szakorvos. A repülés élettani hatásaival foglalkozott. Nevéhez fűződött a Repülőorvosi Vizsgáló Intézet és az első Magyar Véradó Központ és Vérellátó Állomás megalapítása.

1950-ben koncepciós perbe fogták és halálra ítélték, kivégezték, majd 1956. október 13-án újratemették. Teljes rehabilitációja csak 1990-ben történt meg.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsonyban végezte középfokú tanulmányait. Orvosi diplomáját a Budapesti Tudományegyetemen szerezte, 1920-ban, honvédségi ösztöndíjjal.

Az első világháború után először az Új Szent János Kórházban dolgozott, majd a berlini poliklinikán folytatta gyakorlati éveit. 1936-tól a magyar légierő vezető orvosaként, a katonai repülés orvosi kérdéseivel foglalkozott. 1938-ban megszervezte – a Műszaki Egyetem Aerodinamikai Intézetének együttműködésével – az első magassági kísérleti állomást, ahol a nagy magasságban bekövetkező dekompresszió és oxigénhiányos állapot kérdéseit vizsgálta. Később a Karolina úton az első magyar Repülőorvosi Vizsgáló Intézet az ő tervei alapján készült el. 1942-ben egyetemi magántanárrá habilitálták, repülésélettanból a szegedi és kolozsvári egyetemeken tartott előadásokat.

II. világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1940-ben a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette ellenállókhoz csatlakozott. A Pajor Szanatóriumban – amely ekkor az ő vezetése alatt állt – sok üldözöttnek, köztük francia, orosz, bolgár hadifoglyoknak nyújtott menedéket. A nyilasok hatalomra jutásával helyzete tarthatatlanná vált, az állásából felfüggesztették. Kénytelen volt illegalitásba vonulni.

1945-től a fővárosi Vöröskereszt Kórház, mai nevén Sportkórház parancsnoka.

Háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háborút követően előbb a Honvéd Orvosi Kar főnöke, majd a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának vezetője lett, orvos-vezérőrnagyi rangban. Sokat dolgozott a vérellátás gondjainak megoldásán, 1947-ben Franciaországban tanulmány úton vett rész. Az itt szerzett ismereteket, a francia, a belga, a holland és az olasz vérellátási rendszerek alapján, – a Népjóléti Minisztériummal együttműködve – megkezdte az első Magyar Véradó Központ és Vérellátó Állomás létrehozását. 1949-ben nyugdíjazták.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Rajk-per és Tábornokok pere

A 1950-ben koncepciós perbe fogták. A per lényege az volt, hogy azokat a vezető tiszteket, akik a második világháború előtt szerezték diplomájukat, kiszorítsák a hadvezetésből. Lehetőséget teremtve a kommunista rendszer új, párthű katonáinak vezető posztra emeléséhez.

Az ítéletet, amely – katonához méltatlan – kötél általi halál volt, 1950. augusztus 19-én hajtották végre. Az 1954-ben lefolytatott perújítás során a katonákat az alapper vádjai alól felmentették, de teljes rehabilitációjuk nem történt meg. 1956. október 13-án katonai tiszteletadás mellett a Farkasréti temetőben – a nyilvánosság teljes kizárásával – újratemették.

A Legfelsőbb Bíróság 1990-ben valamennyi, ellene emelt vád alól felmentette – bűncselekmény hiányában.

Merényi Gusztáv sírja Budapesten. Farkasréti temető: 30/2-1-91

Publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A légi betegségekről (Aviatica, 1930);
  • A repülés fiziológiája (Bp., 1931);
  • A repülés fontosabb élettani kérdései (Orvosképzés, 1935).

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Merényi Gusztáv Kórház, Budapest (1970-ben nevezték át a Gyáli úti kórházat)
  • Emléktábla a Budapest, III. kerület, Föld utca 50/B alatt álló ház falán
  • Sírja a Farkasréti temetőben található (30/2-1-91)

Irodalom, jegyzetek, források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar Közlöny 2008/141.sz. (magyar nyelven) (pdf), 2008. október 1. (Hozzáférés: 2009. július 29.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]