Marthinus Wessel Pretorius
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Marthinus Wessel Pretorius | |
 | |
| Született | 1819. szeptember 17.[1] Graaff-Reinet |
| Elhunyt | 1901. május 19. (81 évesen)[1] Potchefstroom |
| Állampolgársága | |
| Szülei | Andries Wilhelmus Jacobus Pretorius |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marthinus Wessel Pretorius témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Marthinus Wessel Pretorius (Pretoriuskloof, 1819. szeptember 17. – Potchefstroom, 1901. május 19.) búr államférfi, politikus, a Transvaal Köztársaság és Oranje Szabadállam elnöke volt.
Élete
Első gyermekként született Andries Wilhelmus Jacobus Pretorius fiaként, 1819-ben. Édesanyja Christina Petronella de Wit. A fiatal Pretorius kemény körülmények között nőtt fel. Pretorius nem kapott huzamosabb ideig formális oktatást, csupán egy ideig elemi iskolába járt. Már fiatalkorában megmutatkozott, diplomáciai és írói képessége, levelei gyöngybetűkkel írottak és kiolvashatók voltak. Ezenkívül érdekelték az idegen nyelvek is. Családja nagyon nehezen tudta fizetni a gyermek iskolába járását. Fiatalkora eseménytelen volt, ezért elhagyta a Cape kolóniát a tizenkilenc éves korában.
1838-ban 68 kocsival vándoroltak ki Cape kolóniából, egy ideig katonaként harcolt.
1841. december 1-jén feleségül vette a 21 éves Magdalena Aletta-t, François Alewyn Smit özvegyét. Több gyermekük is született, de csak Christina Johanna Petronella érte meg a felnőtt kort. Foglalkozott gazdálkodással is.
1843-ban Natal lerohanása után többen is kivándoroltak a országból, Wessel azonban szerette volna békés eszközökkel megoldani a konfliktust. A helyzet 1847-re viszont nem változott, így családjával kénytelen volt menekülni.
1848-ban visszatértek és egy hartebeespoort-i farmon éltek tovább, itt rendezik gazdasági ügyeiket.
1851-ben befejezte a kormány által rábízott feladatát, de nemsokára még többet kapott.
1852. januárjában megalkotják a Sand-folyó egyezményt amelynek köszönhetően Nagy-Britannia elismerte Transvaal függetlenségét.
1853-ban meghalt apja, és ő foglalja el a helyét a népgyűlésben, néhány nappal később letette az esküt is. Pretorius-nak mindig megmutatkozott azon képessége, amellyel kiválóan tudta kezelni a nemzeti problémákat. Egy hibája volt, hogy csakúgy mint apja ő is a búr területek egyesítését kívánta, viszont nem minden búr terület akarta ezt. Pretorius-nak ezenkívül nagy gondot okoztak az országban megjelenő vallási ellentétek. Amikor sikerült elérnie az elnökséghez, segítséget ajánlott fel Cape kolóniának. Ennek eredménye lett a Cape zsinat 1853 novemberében.
Gyakran veszett össze Smellekamp-al és Van der Hoff-al így ezek a vetélytársai gyakran tettek neki keresztbe.
1855-ben súlyos tüdőbetegséget kapott, és huzamosabb ideig betegeskedett. Azonban ebben az évben végre nyugalom lesz a népgyűlésen, mert sikerült megtárgyalni a nézeteltéréseket. Megalkották a Transvaal Köztársaság alkotmányát.
Nem volt még sem nemzeti egység, sem támogatás. A Lydenburg részben elfogadta, míg a Stephanus Schoeman, Soutpansberg és Pieter Johannes Potgieter, szintén elutasította az új alkotmányt.
Ezzel a háttérrel Pretorius elkövette legnagyobb politikai baklövését. A népgyűlés képviselői elfogadták az úgynevezett polgári jogi aktust. Pretorius sietve távozott Bloemfontein-ből anélkül, hogy erőfeszítéseket tett volna a megbékélésre Schoeman-al aki kijelentette, hogy a lázadó Pretorius távollétében blokád alá vonta az egész Észak-Transvaal-t.
Sokat utazott Natlal-ba hogy a közös határokról tárgyaljon, de végül ezek nem vezettek eredményre.
Az 1877-es brit annexió hatására visszatért a közéletbe egy ideig.
Bár a viszonylag fiatal és fizikailag erős volt, visszavonult a politikai életből, és elment Potchefstroom-i birtokára.
1901-ben nagy valószínűséggel felfázott, mikor egy hideg éjszakán brit katonák hallgatták ki az idős (81 éves) Pretorius-t akinek a szervezete már nem bírta ezt. Így néhány nap múlva elhunyt.
Emlékezete
A Potchefstroom városában és temetőjében emlékművet helyeztek el tiszteletére.
Lásd még
Források
- Marthinus Wessel Pretorius életrajza (angol nyelven). Ancestry 24. [2010. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
Külső hivatkozások
- Marthinus Wessel Pretorius rövid életrajza (angol nyelven). Answers. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
 | ||
 | ||
