Lancasteri Margit richmondi grófné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Margaret Beaufort szócikkből átirányítva)
Lancasteri Margit richmondi grófné
Lady Margaret Beaufort from NPG.jpg
Született
1443. május 31.
Elhunyt
1509. június 29. (66 évesen)
Gyermekei VII. Henrik angol király
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lancasteri Margit richmondi grófné témájú médiaállományokat.

Lady Margaret Beaufort (1441. vagy 1443. május 31.1509. június 29.), III. Eduárd angol uralkodó egyik leszármazottja, a Tudor-ház ősanyja, a Lancaster-ház tagja.

VII. Henrik angol király édesanyja és VIII. Henrik angol király nagyanyja, I. Erzsébet angol királynő dédanyja 1441 vagy 1443. május 31-én született, John Beaufort, Somerset 1. hercege, és Margaret Beauchamp of Bletso egyetlen gyermekeként a Bletso kastélyban, Bedfordshire-ben. Apja VI. Henrik angol király szolgálatában állt, s Margaret születése pillanatában épp Franciaországban tartózkodott az uralkodó megbízásából. John Beaufort 1444. május 27-én, egy betegség következtében halt meg, körülbelül 40 éves korában, ekkor leánya még csak egy vagy három éves volt, s így Margaret lett Anglia egyik leggazdagabb örökösnője, és kiváló partinak számított egy nősülésre készülő férfi számára. (John halálakor felesége várandós volt, ám a gyermek halva született. Margitnak anyja előző házasságából voltak féltestvérei, apjának pedig három törvénytelen gyermeke korábbról: Margaret részéről János, Olivér, Edit, Erzsébet, Mária és Anges, valamint John és Cecily, apja részéről pedig Jacinda, Thomasine és János.)

Margitot egyéves korában eljegyezték William de la Pole (Suffolk 1. hercege) fiával, John de la Pole-lal. A frigy meg is köttetett, körülbelül 1450. január 28. és február 7. között, amikor Margit csupán 8 vagy 6 éves lehetett. (Augusztus 18-án a házasok megkapták a pápai diszpenzációt, mivel túl közeli rokonok voltak.) Három évvel később a király, VI. Henrik felbontotta a házasságot, és az uralkodó a saját féltestvérei, Jasper és Edmund Tudor gyámsága alá helyezte Margitot. (Margit soha nem tekintett igazi férjként John de la Pole-ra, és 1472-ben kijelentette, hogy nem Johnt, hanem mindig is Edmund Tudort tekintette az első férjének, mivel a kánon jog alapján egy házassági szerződés semmiképpen nem lehet érvényes, ha azt még az ara 12. születésnapja előtt kötötték meg.) Első házassága hivatalos felbontása után, VI. Henrik biztatására Margit következő hitveséül Edmund Tudor-t választotta, Richmond 1. grófját. (Edmund a király édesanyja, az özvegy Katalin királyné szeretőjétől, Owen Tudortól született, bár egyes vélekedések szerint már titokban összeházasodtak, mielőtt megszületett volna Edmund fiuk.)

A 12 esztendős lány nőül ment a kétszer annyi idős Edmund grófhoz 1455. november 1-jén, pont abban az évben, amikor kitört a Rózsák háborúja, s a Lancaster-ház sarja, Edmund a York-dinasztiát támogató, ellenséges hadsereg foglya lett kevesebb, mint egy év múlva, s a következő év novemberében halt meg, rabként, hátrahagyva özvegyét, a mindössze 13 éves, 7 hónapos terhes Margitot. 1457. január 28-án, a Pembroke kastélyban Richmond ifjú grófnéja világra hozta egyetlen gyermekét, Henriket. A szülés igen komplikált és hosszadalmas volt, s egy ponton már azt hitték, mind az anya, mind pedig gyermeke belehal, köszönhetően a lány gyenge testalkatának és ifjúkorának.

Talán épp ezeknek a megpróbáltatásoknak, valamint annak köszönhetően, hogy Henrik Margit egyetlen gyermeke volt, anya és fia kapcsolata egész életükben varázslatos és különleges volt. (A fiú születése után az orvosok nem javasolták a lánynak több gyermek világra hozatalát Margit gyenge fizikuma miatt, mivel még egy vajúdást már bizonyosan nem bírt volna ki élve.)

Henrik kétéves korától 14 éves koráig apja családjánál élt Walesben, majd pedig Franciaországba ment, száműzetésbe kényszerült, s azokban az időkben anya és fia kapcsolattartása mindössze levelekből és néhány rövid látogatásból állt. A grófné még 16 évvel Edmund halála után is mélyen tisztelte férje emlékét, és úgy rendelkezett, hogy halála után mellé temessék, elvégre ő volt egyetlen gyermekének apja. 1462. január 3-án Margit harmadszorra is oltár elé állt. Nőül ment Henry Staffordhoz, Buckingham 1. hercegének fiához, aki pár évvel később, 1471-ben halt meg. Nem született tőle gyermeke. Akárcsak az első házasságánál, itt is szükség volt a pápai jóváhagyásra a frigy megkötéséhez, mert Margit és Henry első unokatestvérek voltak, s meg is kapták az engedélyt a Szentatyától. (Margit és Stafford házasságuk rövid ideje alatt igen harmonikus és nyugodt életet éltek, és őszintén tisztelték egymást.)

A gyászév leteltével, 1472 júniusában Margit negyedszer is, egyben utoljára férjhez ment, ezúttal Thomas Stanley-hez, s frigyük látszólag ideális volt, habár egyesek szerint az asszony igazából soha nem tekintette magát a Stanley család részének. A grófné azokban az években szervezkedni kezdett IV. Eduárd angol király özvegye Woodville Erzsébet angol királyné és III. Richárd angol király ellen. Mivel a királyné mindkét fiát vélhetően megölték a Tower-ben, így Margit arra törekedett, hogy fia vegye nőül IV. Edward legidősebb élő gyermekét, Erzsébet hercegnőt, hogy Henrik ezáltal is igényt formálhasson majd az angol koronára. 1485 augusztusában Margit álma valóra vált, fia, Henrik megölette a bosworthi csatában Richárd királyt, s onnantól kezdve a lady egyetlen gyermeke lett az ország uralkodója, s végre feleségül vehette Erzsébetet. (Mivel a végső ütközetben mostohaapja, Stanley Henriket támogatta, így az új király kinevezte őt Derby 1. grófjának.)

Házasságuk hátralévő éveiben Margit férje engedélyével különköltözött, s onnantól kezdve magányosan, elvonultan élt Collywestonban, Stanley pedig rendszeresen meglátogatta őt.

Fia trónra kerülése után a királyi udvarban az „Őladysége, a király édesanyja” megszólítás illette meg őt, habár társadalmi státusza még mindig nem volt olyan magas, mint például IV. Eduárd özvegyéé, vagy saját menyéé, Erzsébet királynéé. Az 1460-as évektől kezdve egészen 1499-ig Margit az M. Richmond aláírást használta, ám utána változtatott rajta, s a Margaret R. aláírást kezdte el használni, amiben az R betű lehet, hogy Richmondot jelentett, ám egyesek szerint a Regina rövidítése volt, ami a latinban annyit tesz, hogy királyné vagy királynő.

Az anyakirálynénak meg kellett élnie egyetlen, szeretett fia, Henrik halálát, aki 1509. április 21-én hunyt el. Margit 66 évesen, a Westminster Apátságban, két hónappal később, június 29-én követte fiát a halálba, egy nappal unokája, a későbbi VIII. Henrik 18. születésnapja után. Az apátság „VII. Henrik hölgye” nevű kápolnájában helyezték végső nyugalomra Margitot egy fekete márvány sírkő alatt. Yorki Erzsébethez hasonlóan, állítólag Margit is sok időt és energiát fordított a későbbi VIII. Henrik oktatására, nevelésére, főleg azután, hogy 1502-ben a fiúból walesi herceg lett, vagyis trónörökös.