Marcellin Boule

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boule mellszobra

Marcellin Boule, teljes nevén: Pierre-Marcellin Boule (Montsalvy, Cantal megye, Franciaország, 1861. január 1. – ugyanott, 1942. július 4.) francia őslénytanász.

Sokoldalú tudósként a rokon tudományokkal:

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egyetemre Toulouse-ban járt, de már közben munkába állt
  • a párizsi Természettudományi Múzeumban (Muséum National d’Histoire Naturelle):
    • diák, 1887–1892
    • preparátor 1892–1894
    • tanársegéd, 1894–1900
    • adjunktus, 1900–1901
    • professzor, 1902–1936
  • 1893–1940 között szerkesztette az Antropológia (L’Anthropologie) folyóiratot. Két másik szakmai kiadványt is alapított.
  • 1910-től sok éven át igazgatta a párizsi Ősrégészeti Intézetet (Institut de Paléontologie Humaine)

Tanárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevesebb tanítványai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Francia-középhegység földtanát vizsgálva behatárolt több paleovulkánt (1900).

Számos ősembermaradványt írt le Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet több országából. Ő írta le először egy neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) teljes csontvázát — az 1908-ban a délnyugat-franciaországi La Chapelle-aux-Saints-ben előkerült példányt. Boule a csontváz sajátosságait általános, fajspecifikus ismérveknek tekintette és ezért úgy vélte, hogy a neandervölgyiek roggyantan, nem teljesen felegyenesedve járhattak. Afféle szőrös, állatias vonásokat hordozó, gorillaszerű lényeknek tartotta őket. A tudományos közvélemény elfogadta eredményeit, és a következő évtizedekben a neandervölgyit rendkívül primitív lénynek, a törzsfejlődés egy oldalágának tartották. A panoptikumokban, népszerű könyvekben, filmekben és egyéb műalkotásokban máig így ábrázolják, bár az 1950-es években a csontváz felülvizsgálata kimutatta, hogy az öreg (több mint 40 éves) férfi ízületeit jócskán eltorzította az időskori köszvény és az ifjúkori angolkór, tehát alkata semmiképpen sem tekinthető tipikusnak.

Közreműködött a piltdowni ember néven elhíresült tudományos csalás tisztázásában, és már 1915-ben leírta, hogy a talált állkapocs egyáltalán nem emberszerű, hanem jóval inkább egy gorilláéra hasonlít.

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

L'homme fossile de la Chapelle-aux-Saints. (A Chapelle-aux-Saints-i ősember.) Annales de Paléontologie 6: 1–64 (1911), 7: 65–208, 8: 209–279, 12–14 (1912) Les Hommes fossiles (Az ősember, 1921).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]