Magda Marinkó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Magda Marinkó (eredeti nevén: Marinko Magda) (Szabadka, 1963. november 30. –) hírhedt, szerb származású sorozatgyilkos. Szerbiában is körözték, Magyarországon fogták el, jelenleg a Szegedi Fegyház és Börtön HSR (hosszúidős speciális rezsim) körletének falai közt tölti életfogytiglani szabadságvesztését. Hazánkban a legveszélyesebb bűnözőként tartják számon.

Kép: [1]

Gyilkosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Áldozatainak száma bizonytalan, de valószínűsíthető, hogy akár több tucat ember haláláért felelős.

Szerbia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyilkosságait részben szülővárosában, a Zeljko Raznjatovic Arkan terrorista és háborús bűnös nevével fémjelzett Szabadkai Halálkommandó néven elhíresült csoport tagjaként követte el, részben pedig saját zsebre vállalt bérgyilkosságot. Előbbivel magyarázható, hogy állítólag Slobodan Milošević perében a hágai Nemzetközi Bíróság is meg kívánta hallgatni Magdát, mert egyes felröppent hírek szerint több gyilkosság kapcsolatba hozható akkori magasabb belgrádi érdekekkel. Például a Palicson meggyilkolt Josip Agatic esetében, aki dohánycsempészként komoly kapcsolatot ápolt felsőbb körökkel, elképzelhető, hogy állami részről érkezett a megrendelés. Ráadásul Agaticnál aranyat is találtak a rendőrök, ami szintén sok esetben motiválhatta Arkan embereinek tevékenységét.

További ismert szerbiai áldozatok: Verica Agatic (Josip felesége), Petric Milan, Petric Stana, Patric Dane.

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legismertebb magyarországi bűncselekményei: Kecskeméten Horváth Antal és feleségének meggyilkolása (1993. december 20.), Orosházán Farkas Helga nagynénjének zsineggel való megfojtása, illetve a 42 éves szegedi cukrász, Z. Nagy Bálint és családjának meggyilkolása (1994. január 13.). Utóbbinál családfőn kívül az áldozatok között van a feleség, illetve 10 és 16 éves gyermekeik (ezt az esetet nem sikerült rábizonyítani). Nem riadt vissza attól sem, hogy rendőröket, vagy fegyőröket bántalmazzon elfogása után.

Módszerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magda egyik előszeretettel alkalmazott módszere - állítólag - az volt, hogy álmukban melléjük lopakodva lőfegyverének hangtompítójával felkeltette áldozatait, s mikor azok felébredve felpillantottak, tüzelt. Mint a fentiek mutatják, számára nem jelentett akadályt a családirtás sem.

Büntetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elfogás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1994. január 28-án tartóztatták le, mikor becsalták a kapitányságra útlevél ellenőrzés indokával. Itt dulakodásba kezdett egy rendőrtiszttel, és megpróbált az ablakon kiugorva öngyilkosságot végrehajtani, ám ezt megakadályozták, három másik rendőrt is bántalmazott. Egyesek tudni vélik, hogy Magda, megsejtve a rendőrség szándékait, szándékosan követte el a hatósági személy elleni erőszakot, hogy ezzel bizonyossá tegye előzetes letartóztatását, amely menedéket nyújtott neki az elhallgattatás elől. Nem hivatalos hírek szerint a hazai alvilágban a mai napig több millió forintos vérdíj fejében vadásznak rá. Sokan úgy vélik, Magda kapcsolatai a szerb titkosszolgálatoknál erősen gátolták az ellene folyó nyomozást, melyet Kovács Lajos ezredes vezetett.

Eljárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Büntetőperében Varga Zoltán bíró 1995-ben hozott elmarasztaló ítélet. Miután rábizonyítottak 4 gyilkosságot, és így bűnösnek találták nyereségvágyból, előre kitervelten, több emberen, különös kegyetlenséggel, részben társtettesi minőségben elkövetett emberölés, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében, az ítész életfogytiglani szabadságvesztést szabott ki.

Börtönévek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magda Marinkót Sátoraljaújhely, és Sopronkőhida után jelenleg a Szegedi Fegyház és Börtön fegyház fokozatú épületének ("Csillag") ún. HSR-körletében (Hosszú idejű speciális rezsimű körlet) tartják fogva 9-10 másik különösen veszélyes fogvatartott mellett, az országban egyedülállóan magas biztonsági intézkedések közepette. Egyes információk szerint sikerült beilleszkednie, magaviseletére nincs komolyabb panasz, ellentétben a korábbi intézményekkel, ahol okkal tartottak tőle: megtámadott egy őrt, illetve a szóbeszéd szerint halállistát, és szökési terveket készített. A hatósági személy elleni erőszak következményeképp büntetését 200 nappal meghosszabbították.

Kiadatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fogvatartott többször kérvényezte, hogy büntetését szülőhazájában tölthesse le, többek között nyelvi nehézségeire, és családtagjainak távoli lakóhelyére hivatkozva, ám mindannyiszor elutasították. A negatív elbírálás okai között szerepel, hogy amíg Szerbiában érvényben volt a halálbüntetés (és Magda ügyében távollétében ilyen ítélet született), a magyar jogszabályok értelmében nem lehetett kiadni olyan személyt, akire hazájában ilyen büntetés várna. A halálbüntetés eltörlése óta is kérte a kiadatást, ám ezt is elutasították, a bizonytalan végrehajtás indokával.

Szabadulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magda Marinkó elítélésekor még nem volt lehetőség a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (TÉSZ) büntetésének kiszabására, így az akkori csúcsbüntetést, az életfogytiglani szabadságvesztést kapta. Ennek megfelelően legkorábban 2020-ban megvizsgálhatják Magda feltételes szabadlábra helyezésének lehetőségét. Ennek azonban csak akkor ad helyet a bíró, amennyiben úgy találja, hogy a fogvatartott intézménybeli magaviselete erre érdemessé teszi, illetve hogy a társadalomra veszélyt nem jelent. Mindezek tekintetében az előzetes várakozások szerint jó esély mutatkozik arra, hogy a szerb halálosztó soha nem kerül szabadlábra.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]