Mészáros Gábor (pártmunkás)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mészáros Gábor
SzületettKohn Gábor
1896.
Budapest[1]
Elhunyt1920. február 19.
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaaktivista
SablonWikidataSegítség

Mészáros Gábor, szül. Kohn Gábor (1896Budapest, 1920. február 19.) húsipari munkás, pártmunkás.

Élete[szerkesztés]

Az első világháború alatt orosz hadifogságba esett. Tomszkban, a helyi hadifogolytáborban ismerte meg mások mellett Kun Bélát, agitált, és belépett az oroszországi magyar kommunista szervezetbe. Az 1917-es októberi orosz forradalmat követően Moszkvába utazott, ahol a kommunista párt futárszolgálatra osztotta be. 1918 májusában pártszervezésre illetve agitációs munkára a német haderő uralta területre küldték, ám lebukott és halálra ítélték. Megszökött, és az OK(b)P megbízásából Finnországban, majd Ukrajnában volt kiküldetésen. 1918 végén került vissza Magyarországra, részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja megszervezésében, ám nem sokáig maradt hazájában, mivel a KMP László Jenővel együtt Szlovákiába küldte, ahol a helyi kommunistáknak nyújtott segítséget pártjuk létrehozásában. Nemsokára visszatért, s Rudas Lászlóval együtt a Komintern alakuló kongresszusára küldték. A proletárdiktatúra alatt szervezte a Vörös Hadsereget, és az I. Vörös Hadtest politikai megbízottja volt. Fellépett a szerinte ellenforradalmi tisztek ellen, és sürgette, a "proletár parancsnokképző" felállítását. A vörösök bukása után elfogták, azonban megszökött, és Ausztriába emigrált, ám több ízben visszatért Magyarországra, hogy szervezze az illegális KMP-t, annak szervezeteit. 1920 elején újra elfogták. Erről Hamburger Jenő Mártírok című 1921-es művében így írt:

Alapos előkészületek után elindult. Csak Királyhidáig jutott el, a vagont, amelyben utazott, fehér tiszti kordon vette körül. Két hét óta várták - amint mondották - Kohn Gábort. Megláncolva bevitték a királyhidai fogházba, hogy este 9-kor továbbítsák Pestre. A fogháznak üres cellája nem volt, s ezért belökték az egyikbe, ahol két bécsi csempész ült. Ezektől Kohn Gábor a menekülés lehetőségei iránt érdeklődött. [...] Este 9 előtt egy tiszt, egy csendőrőrmester és egy szuronyos katona jöttek be a cellába. A tiszt valamit mondani akart, Gábor fejjel a gyomrának ugrott, a tiszt felbukott. [...] A folyosó végében álló őr utánalőtt [...] Két napig bujdokolt, a harmadik nap legyöngülve, kivérezve - mert a lövés a fején találta - a packforti Lajta-híd osztrák oldalán két magyar csendőr felismerte, megkötözte, s elhurcolta.
Hamburger Jenő: Mártírok. In: Magyar pokol. A magyarországi fehérterror betiltott és üldözött kiadványok tükrében. Bp., 1964, Magvető, 212-213. p.

Ismét a kelenföldi laktanyába vitték, ahol Prónay emberei végeztek vele. A Vadas testvérekével (Márton és Andor) együtt holttestét a Dunába dobták.[2]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Kubinyi Ferenc: A futár, Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1970, 227 oldal[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
  2. Új magyar lexikon. 6. köt. S–Z. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1962. 582. l. Vadas testvérek
  3. Könyvespolc, Rádió és Televízió Újság, könyvismertető, 1970. június 24.
  4. Fülöp János: Bors Első kötet. Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, 1983. Ajánlás: "Mészáros Gábor emlékének. Legenda egy emberről"

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Békés István: Hazádnak rendületlenül. A magyar nép aranykönyve. (Bp., Művelt Nép. 1955.)
  • Árkus József: Lenin-fiúk (Bp., 1960)
  • Hofmann Éva: Mártírok emlékezete (Népszava, 1955. 24. sz.)
  • Megőrizzük emléküket. – Hősi múltunkból (Élelmezési Dolgozó, 1963. december)
  • A magyar szabadságért. A Magyar Kommunista Párt vértanúi. (Bp., Szikra, 1946., 49. o.)
  • Árkus József: Lenin-fiúk. Emlékezés a Magyar Tanácsköztársaság hős védelmezőire. (Bp., Zrínyi Kiadó, 1960., 1937. o.)