Lukács László (barlangkutató)
| Lukács László | |
| Született | 1955 |
| Elhunyt | 1982. december 28. (27 évesen) |
| Nemzetisége |  magyar |
| Foglalkozása | barlangkutató, hegymászó |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lukács László (becenevén Drúz) (1955. – 1982. december 28.) barlangkutató, hegymászó.
A barlangkutató[szerkesztés]
1973-ban kezdett barlangokkal foglalkozni az FTSK Barlangkutató Szakosztály keretében. Először a Szemlő-hegyi-barlangban egy tíz napos föld alatti táborozáson vett részt. Eredményes feltáró munkát végzett számtalan barlangban, melyek közül kiemelkedik a Borz-karszt-barlangja, Büdös-lyuk, a Danca-barlang, a Diabáz-barlang (a barlang Szép-ágát fedezte fel), a Harmincnyolcas-barlang, az István-lápai-barlang, a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang, a Lujza-lyuka-zsomboly, a Meggyes-barlang, a Nászút-barlang, a Patkós-víznyelőbarlang, a Szabadság-barlang, a Szabó-pallagi-zsomboly és a Vízbe-verem új szakaszainak felderítése. 1975-ben és 1976-ban részt vett a Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang, 1976-ban a Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang kutatásában.
Nevéhez fűződik Ausztriában a Jubileum-barlang 475 méter mélységig való bejárása mellett több kisebb barlang feltárása és feltérképezése. Részt vett Svájcban egy egy hetes földalatti táborban, amikor a Höllochban új járatokat ismertek meg és térképeztek fel. 1978-ban szórvány őslénytani leleteket gyűjtött a Miki kuki-zsombolyból, a Komjáti Jég-zsombolyból, a Lófüle-zsombolyból és az Éves-zsombolyból (ezek holocén maradványoknak bizonyultak). 1979-ben szintén foglalkozott csontok gyűjtésével, amik szintén holocének voltak. Ezeket a Lyukas-gerinci-zsombolyban, a Három-kúti-víznyelőben, a Kis-kőháti-zsombolyban és a Szeleta-zsombolyban találta.
A barlangjárás technikájának nemzetközileg elismert képviselője volt, új technikai eszközöket kísérletezett ki. Vezetője volt a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Műszaki Bizottságának, de aktívan részt vett az MTSZ Barlangtúra Bizottság és a Barlangi Mentőszolgálat tevékenységében is. Szívesen oktatott, s jegyzetet készített a barlangkutatók technikai képzése érdekében. 1982-ben magánkiadásban jelentette meg a „Barlangjárás” című könyvét (118 old.).
A hegymászó[szerkesztés]
Szívesen járt a magasabb hegyekben is. Feljutott az Elbrusz keleti és nyugati csúcsára, megmászta a Nagy-Kogutájt, a Gumacsit, a Via-Taut, s a Kazbeket a direkt útvonalon, Mongóliában a Szuhebator, Hovd- és a Dimitrov-csúcsot. Egy tátrai téli túra során a Gerlachfalvi-csúcs déli gerincéről visszatérőben Szép Tímeával (1961 (vagy 1965)–1982) és féltestvérével, Vidics Zoltánnal (1961 (vagy 1967)–1982) együtt szenvedett halálos lavinabalesetet.
Források[szerkesztés]
- Gazdag László – Vidics Zoltánné: Elvesztettük őket! Karszt és Barlang, 1982. 2. félév. 134–135. old.
- Jánossy Dénes: Jelentés az Őslénytani Szakbizottság 1979. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1979. 10. old.
- Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani gyűjtések és ásatások 1978-ban. MKBT Beszámoló, 1978. 11–12. old.
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, Kornétás Kiadó, 2005. 288. old. ISBN 963-9353-39-6
