Liebermann Leó (orvos, 1883–1938)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Kolibri1803 (vitalap | szerkesztései) 2021. március 4., 21:02-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Jav.)
Liebermann Leó
Született1883. március 13.[1]
Budapest VI. kerülete
Elhunyt1938. december 23. (55 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
SzüleiLiebermann Leó
Foglalkozása
  • szemész
  • orvos
  • egyetemi oktató
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1905)
Halál okaöngyilkosság
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
SablonWikidataSegítség

Szentlőrinczi Liebermann Leó (Budapest, Terézváros, 1883. március 13.[2] – Budapest, 1938. december 23.) magyar szemészorvos, egyetemi tanár.

Élete

Liebermann Leó (1852–1926) orvos, higiénikus, egyetemi tanár és Baum Terézia (1858–1934) gyermekeként született orvoscsaládban. Már nagyapja is orvosként működött Debrecenben, ahogy később apja és testvérei is ezt a hivatást választották. Középiskolai, illetve egyetemi tanulmányait a fővárosban végezte, s 1905-ben avatták orvosdoktorrá a Budapesti Tudományegyetemen. 1906-tól 1916-ig előbb gyakornokként dolgozott Grósz Emil mellett, majd tanársegédként a budapesti I. számú Egyetemi Szemészeti klinikán. 1910-ben az Egyesült Államokban járt tanulmányúton. 1914-ben magántanári, s két évvel később főorvosi kinevezést kapott a Szent Rókus Kórházban, ahol haláláig tevékenykedett. 1923-ban rendkívüli tanári címmel tüntették ki a budapesti egyetemen. 1913-tól 1923-ig a Magyar Szemorvostársaság titkára. később elnöke volt. Szerkesztője volt a Budapesti Orvosi Újság szemészeti rovatának. Az Országos Közegészségügyi Tanácsnak előbb rendkívüli, majd rendes tagja lett. 1930-ban a Kormányzó egészségügyi főtanácsosi címet adományozott számára. A szemoperálások terén számos új gondolata és módosítása volt. Jelentősek a szemműtéti érzéstelenítésre, a hályogműtétekre, a kötőhártya-gyulladások kezelésére, az idegen testek kimutatására vonatkozó tanulmányai. Tudományos cikkeit magyarul és németül publikálta, de beszélt latinul és görögül is. 1938. december 23-án, az első zsidótörvény meghozatala után lakásán szíven lőtte magát, és elhunyt. Bár apja már az 1870-es évek végén kikeresztelkedett, és testvéreivel együtt keresztény hitben nőtt fel, a törvény értelmében zsidónak számított.

Sírja Fiumei Úti Sírkertben található.

Magánélete

Felesége Bittelmeyer Matild (1899–1969)[3] volt.

Jegyzetek

Források