Lee Smolin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lee Smolin a Harvardon

Lee Smolin (New York, New York, 1955–) amerikai elméleti fizikus. Kutató a Perimeter Institute for Theoretical Physics intézetben és adjunktus a Waterloo Egyetemen. Legismertebb munkája a kvantumgravitáció több megközelítésének kidolgozása, köztük a hurok-kvantumgravitáció. Azt állítja, hogy a két fő kvantumgravitációs elmélet, a hurok (loop) kvantumgravitáció és a húrelmélet összeegyeztethető, mint ugyanazon elmélet külön aspektusai. Kutatásai kiterjednek a kozmológia, elemi részecske elmélet, kvantummechanika, elméleti biológia területekre is.[1]

Smolin legismertebb munkája a termékeny Világegyetem elmélete, melyet kozmikus természetes szelekciónak is neveznek. Megkísérli a biológiai evolúció alapelveit a kozmológiában alkalmazni. Feltételezi, hogy az univerzumok fekete lyukak létrehozásán keresztül fejlődnek. Gyakran ír cikkeket a populáris médiába, amiben a húrelméletet támadja és a hurok-kvantumgravitációt népszerűsíti.

Kvantummechanikával kapcsolatos nézete az, hogy az elmélet még nem végleges.[2]

Személyes adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hampshire egyetemen tanult, ahol Herb Bernstein elismert fizikussal dolgozott együtt. A Harvard Egyetemen szerzett Ph.D fokozatot. Anyja a drámaíró Pauline Smolin, apja Michael Smolin környezeti mérnök. Bátyja David M. Smolin a Cumberland Jogi Iskola professzora az alabamai Birminghamben. Felesége Dina Graser, kommunikációs ügyvéd Torontóban.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The Life of the Cosmos. 1999.
  • Three Roads to Quantum Gravity. 2001.
  • Lee Smolin: Mi a gubanc a fizikával. Akkord Kiadó. 2011. (The Trouble with Physics: The Rise of String Theory, the Fall of a Science, and What Comes Next. 2006.)

Mi a gubanc a fizikával[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006-os könyvében kritikus szemmel vizsgálja a húrelméletet és kitüntetett helyét a modern elméleti fizikában. Azt állítja az elmélet súlyos hiányosságokkal küzd és aggodalmát fejezi ki az amerikai elméleti fizikában létrehozott már-már monopólium helyzetével kapcsolatban. Diverzebb megközelítést javasol a problémákhoz, és állást foglal a loop kvantumgravitáció mellett.

A könyv több vitatott állítást is tartalmaz. Többek között:

  • A húrelmélet nem használható semmiféle előrejelzésre (ami pedig fontos, bizonyító erejű tulajdonság a tudományban)
  • Nincs koherens matematikai formula, mely képes leírni
  • Végessége matematikailag nem bizonyított[3]

A könyv megjelenése után sok vitát váltott ki a tudományos világban a húrelmélet lehetőségeivel és legitimitásával kapcsolatban. A könyvet több vezető fizikus is bírálta, köztük Joseph Polchinski[4] és Luboš Motl.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]