Lándzsáshal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lándzsáshal
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae)
Nem: Tetrapturus
Rafinesque, 1810
Faj: T. pfluegeri
Tudományos név
Tetrapturus pfluegeri
C. R. Robins & de Sylva, 1963
Szinonimák
  • Tetrapterus belone (non Rafinesque, 1810)
  • Tetrapterus pfluegeri Robins & de Sylva, 1963
  • Tetrapturus belone (non Rafinesque, 1810)
  • Tetrapturus beloni (non Rafinesque, 1810)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lándzsáshal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lándzsáshal témájú kategóriát.

A lándzsáshal (Tetrapturus pfluegeri) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A lándzsáshal előfordulási területe az Atlanti-óceán. Az állománysűrűsége nagyobb nyugaton, mint keleten.

Megjelenése[szerkesztés]

A hal átlagos hossza 165 centiméter, de 254 centiméteresre is megnőhet. A legnehezebb kifogott példány 58 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 50-57, a farok alatti úszóján 18-21 sugár van. 24 csigolyája van. A háti része kékesfekete, az oldalai ezüstös-fehérek barna mintázattal és a hasi része csak ezüstös-fehér színű. A hátúszók sötétkékek, a mellúszók feketés-barnák, néha szürkésfehér árnyalattal. A farok alatti úszói kékesfeketék.

Életmódja[szerkesztés]

A nyílt vizek lakója. A vízfelszíntől 200 méter mélyig lelhető fel, de általában 100 méter mélyen tartózkodik. Azokat a helyeket kedveli, ahol a vízhőmérséklet 26 Celsius-fokos. Táplálékát a halak és kalmárok képezik.

Szaporodása[szerkesztés]

Feltételezhetően nőstény évente egyszer ívik. Mivel az északi és déli félgömbön levő állatok nagyjából egyszerre válnak ivaréretté, arra utal, hogy az állományok nem élnek elszigetelve egymástól.

Felhasználása[szerkesztés]

A lándzsáshal rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; azonban ennek ellenére van kereskedelmi halászata. A sporthorgászok is kedvelik. Általában fagyasztva árusítják.

Források[szerkesztés]

  • Tetrapturus pfluegeri Robins & de Sylva, 1963 FishBase
  • Nakamura, I., 1985. FAO species catalogue. Vol. 5. Billfishes of the world. An annotated and illustrated catalogue of marlins, sailfishes, spearfishes and swordfishes known to date. FAO Fish. Synop. 125(5):65p. Rome: FAO.