Kőkamra
| Kőkamra | |
| Hossz | 11,9 m |
| Mélység | 0 m |
| Magasság | 4 m |
| Függőleges kiterjedés | 4 m |
| Tengerszint feletti magasság | ? m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Nagygörbő |
| Földrajzi táj | Bakony |
| Típus | atektonikus |
| Barlangkataszteri szám | 4430-18 |
A Kőkamra bazaltban kialakult barlang. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban helyezkedik el.
Leírás
Nagygörbő szélén, a Kovácsi-hegy Bazaltutcájában nyílik. Nagygörbőről D felé indul a 2 km-es portalanított üzemi út egy kőbányához, mely találkozási pont, parkolóhely lehet a barlang felkeresése során. A bánya üzemi épületeitől jobbra, Ny felé a meddőhányó aljánál elhaladva vezet az út a Bazaltutcába. A nagygörbői bányától kb. 450 m-re van a barlang, a Bazaltutca főágának DK-i oldalában, a bazaltorgonák után kb. 30 m-re. A Bazaltutca alján lévő alig járt ösvény felett kb. 4 m relatív magasságban, kis kőfolyás fejénél, szürke bazaltból lévő sziklafal hasadékában van a barlang ÉNy felé néző szája.
A barlang előterét 3×4 m-es sziklaudvar képezi, melynek első fele teljesen nyitott, hátsó része sziklaereszt képez. E sziklaereszből nyílik jobbra és balra is a tulajdonképpeni barlang. A jobb oldali rész 2 m hosszú omladékos tetejű guggolva járható folyosóval kezdődik, amelynek szélessége 60 cm és magassága 70 cm. Ez a folyosó vezet a háromszög alaprajzú magas fülkébe. A fülke alsó mérete kb. 1,5 m és magassága eléri a 4 m-t. Belőle a sziklafal frontja felé keskenyedő rés vezet, mely aztán járható nyílással, ablakkal a külszínre lyukad. Ellenkező irányba is vezet belőle lépcsőzetesen emelkedő és szintén keskenyedő rés a Bazaltutca mellékutcája felé, mely bár szintén a külszínre lyukad, de járhatatlanul szűk. A sziklaereszből balra nyíló barlangrész 3 m hosszú, L-alakú alacsony járat. A barlang hossza 11,9 m. A korábbi irodalomban (Leél-Őssy Sándor 1959) említett kb. 4 m-es hossz valószínűleg csak a jobb oldali folyosó és fülke (vagy netán az udvar) becsült hossza.
Barlangjáró alapfelszereléssel járható. Törmelékes alja szinte teljes egészében alkalmas ásatásra, amely talán nem is lenne eredménytelen.
Genetikailag a vulkáni kőzetekben másodlagos úton létrejövő üregek csoportjába tartozik, ezen belül pedig atektonikus keletkezésű üregnek tekinthető. A Bazaltutca alakulásával egy időben indult meg fejlődése, ekkor keletkeztek a befoglaló sziklában a repedések, melyek aztán fokozatosan nyíltak szét, létrehozva a barlangot. E barlanggenetikailag meghatározó repedések ma is jól láthatók az üreg tetején.
Előfordul irodalmában Kő-kamra (Eszterhás 1984), Kü-kamra (Eszterhás 1984), Kükamra (Kordos 1984), Zsivány-barlang (Eszterhás 1984) és Zsiványbarlang (Kordos 1984) neveken is.
Kutatástörténet
Az 1965. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált és Dornyay Béláról szóló nekrológban az olvasható, hogy a Balaton és környéke című útikönyvben Dornyay Béla bemutatja a Kükamara nevű barlangot. A Kovács-hegyről elmondja, hogy a hatalmas bazaltsziklák között hosszú és mély, árokszerű sziklautcák találhatók. Ezek egyikében van a Kükamara. Az 1984-ben megjelent Lista a Bakony barlangjairól című összeállítás szerint a Déli-Bakonyban, a 4430-as barlangkataszteri tájegységben, Nagygörbőn helyezkedik el a Kő-kamra, amelynek további nevei Kü-kamra és Zsivány-barlang. A vulkanikus barlang 4 m hosszú és ismeretlen mélységű.
Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Kükamra néven Zsiványbarlang névváltozattal és térképen van feltüntetve helye. Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a 4440-es barlangkataszteri területen lévő, nagygörbői Kőkamra bazaltban alakult ki, valamint 11,9 m hosszú és 4 m magas. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva.
Az Eszterhás István által írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című, 1993-as kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es információk, azzal a különbséggel, hogy itt 12 m hosszúnak van említve a barlang. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg.
Irodalom
- Eszterhás István: Lista a Bakony barlangjairól. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, 1984. (3. köt.) 25. old.
- Eszterhás István: A Kovácsi-hegy bazaltbarlangjai. In: Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1985. Kézirat. 59., 70–72., 82. oldalak és egy fénykép. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: A Kovácsi-hegy bazaltbarlangjai. Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis (A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei), 1988. (7.) 26., 29–30. old.
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája. In: Sivó Zsuzsanna – Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1989. Kézirat. 151. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: A Kovácsi-hegy (Végveszélyben hazánk legszebb bazaltmezája). In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1993. Kézirat. 72., 77., 85. oldalak és egy fénykép. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1993. Kézirat. 46. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 279., 306. old.
- Leél-Őssy Sándor: Jelentés az 1959. évi karszt- és barlangkutatásaimról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1959. december. 30. old.
- Pápa Miklós: Dr. Darnay (Dornyay) Béla (1887–1965). Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1965. 3–4. füz. 42. old.
- Szentes György: Caves formed in the volcanic rocks of Hungary. Karszt- és Barlangkutatás, 1968–1971. (6. évf.) 123. old.
További irodalom
- Eszterhás István: Die Basalthöhlen der Tátika- und Kovácsi-berg. Arbeitsmaterial der Höhlenforscher, 19. Jahrgang. 1987. DWBO Dresden. 11. old.
