Kötter Tamás
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Kötter Tamás | |
| Született | 1970. január 8. (54 éves) Csorna |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | író, ügyvéd |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kötter Tamás (Csorna, 1970. január 8. –) magyar író, ügyvéd.
Életpályája
A Győr-Moson-Sopron megyei Kónyban nőtt fel, majd a győri Révai Miklós Gimnáziumban tett érettségit követően Budapestre került, ahol 1989 és 1994 között elvégezte az ELTE Jogi Karát. Ügyvédi irodákban és nagyvállalatok jogi osztályain töltött évei saját bevallása szerint a későbbiekben jelentős élményanyagot szolgáltattak a műveiben ábrázolt karakterekhez, élethelyzetekhez. Jelenleg egy budapesti ügyvédi iroda alapító társtulajdonosa. A kortárs magyar irodalmi életben 2012 június óta jegyzik a nevét, ekkor publikálta a Kiszavaztak, baby c. novelláját a Forrás folyirat. Ez a műve – akárcsak többi írása – autentikus és kristálytiszta látleletet mutat be az utóbbi évtizedekben újonnan kialakult multinacionális – multikulturális társadalom magatartásformáiról, az új kapitalista működési formák felső vezetőiről.
Kötter egy olyan triviális témát, mint a kortárs elit mindennapjai, úgy ruház fel irodalmi jelentőséggel, hogy nem stilizálja azt, nem redukálja kulturális sztereotípiává, hanem a személyes tapasztalatok érezhető felmutatásával, mintegy kézikönyvet készít, riportszerű részletességgel emeli be a jelenséget az irodalmi kánonba. A szerző kivételes jelentősége abban áll, hogy mindannyiunk által ismert és velünk élő társadalmi jelenségeket, a (vélt) felső tízezer mindennapjait teszi írásai tárgyává és ezzel a kortárs irodalom egy nyilvánvaló hiányát pótolja. Kötter vállaltan zárkózik el a társadalom egészének bemutatásától és az ebben immanensen megmutatkozó elitizmust érezhető büszkeséggel viszi végig az írásain.
A balzaci totális társadalmi tablófestés Kötter esetében megáll az elit romkocsmák és az átlagember számára megfizethetetlen éttermek falainál, vagy inkább kidobóembereinél: a szerzőt nem érdekli a kívülmaradottak élete, bár világossá teszi, hogy tud erről az élethelyzetről is, csak nem tartja azt érvényes írói tárgynak. Vállalt és kifejezett írói célja Kötternek, hogy részletesen bemutassa a nagyvilági életet, a "menők" világát, ám mindeközben kíméletlen pontossággal és gúnnyal világítja meg azt is, hogy az ún. „magyar elit” hogyan próbálja adaptálni a globális elit által megvalósított életformákat.
Hősei egyszerre küzdenek valójában kisszerű életük problémáival és az elit életforma elvárásai által támasztott igényekkel. E kettős harc közben az olvasó számára kiderül, hogy a valóság korlátai, illetve a nagystílű élethez való alkalmazkodás vágya feloldhatatlan ellentmondást jelent.
A szerző számára meghatározó élmény volt Fejes Endre munkássága, különösen a Jó estét nyár, jó estét szerelem c. kisregény, mely számára írói feladattá tette, hogy a műben megmutatkozó ellentmondást az eljátszott „menőség” és a valóság szívbemarkoló szánalmassága között világossá váljon.
Hőseinek egy része a magazinok és kereskedelmi tévék által közvetített "celeb" élet kliséit másolja, ám eközben végig érezhető, hogy valami nem működik ténylegesen: a szereplők anyagi lehetőségei többet és mást tesznek lehetővé, mint ami emberileg lehetséges.
Köttert az embertípus érdekli, amelyik vagyoni helyzetét nem tudja a társadalmi beágyazottsággal szinkronba hozni, s ettől frusztrált lesz. E frusztráció mibenléte műveinek elsődleges tárgya. Ha ellenpontot akarunk keresni Kötter tényleges hőseihez, a realista szerzők által választott tárgyakhoz jutunk. Kötter azonban nem kér belőlük. Szerinte, ha létezik is, nem szükséges megírni az elesettséget, a nyomort: az élet "nem ott van", vagy ha igen, az szociológiai kérdés, nem művészeti feladat.
A szerző szembehelyezkedik azzal a hagyományos irodalmi vélekedéssel, valamint állandósult kánonnal, mely szerint a periféria felmutatása önmagában írói értéket képvisel. Tud arról, hogy létezik ez a társadalmi helyzet, mint probléma, ám ezt nem tartja megírandó kérdésnek.
Művei
- Üzlet Jeff-fel (Ezredvég, irodalmi folyóirat, XXII. évfolyam, 2012/3. május-június)
- Kiszavaztak, Baby (Forrás, irodalmi folyóirat, 2012/6.)
- Az ördöggel, sápadt holdfénynél (Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LVIII. évfolyam 2012/5.)
- Game Over (Ezredvég, irodalmi folyóirat, XXII. évfolyam, 2012/5. szeptember-október)
- A Mars (Eső, irodalmi lap, 2012/3)
- IKEA, vasárnap (Kalligram XXI. évfolyam, 2012. október)
- Ikertornyok (Hévíz művészeti és társadalmi folyóirat XX. évfolyam, 2012/5-6)[1]
- Prága (Opus 20, 2012/5.)[2]
- A nap tegnap után (Apokrif Irodalmi Folyóirat 2013/ Tavasz)[3]
- A dubai herceg fia (Palócföld Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat 2013/2.)
- A küzdelem földje (Hévíz Művészeti és társadalmi folyóirat, 2013/3. szám)
- Give me summer (Forrás irodalmi folyóirat 2013 július-augusztus)
- Hibátlanok (Forrás irodalmi folyóirat 2013 július-augusztus)
- Rablóhalak (Kalligram folyóirat 2013 július-augusztus)
- Krízispont (Apokrif Irodalmi Folyóirat 2013/Nyár)
- Szajónara (Bárka irodalmi folyóirat 2013/4. szám)
- Mozi (Magyar Napló, 2013 szeptember)
- Arany Jaguár - ESŐ Irodalmi Lap 2013/ősz
- Rablóhalak (Kalligram Könyvkiadó, 2013.)
- Dögkeselyűk, (Kalligram Könyvkiadó, 2014.)
- A harcból nincs elbocsátás (Kalligram Könyvkiadó, 2015.)
- IKEA, vasárnap. Regény; Kalligram, Bp., 2017
- Nem kijárat. Apró hazugságok egy férfi életéből. Novellák (Kalligram, Bp. 2019)
Recenziók
"A szellemi rokonságot nem kell hosszasan keresgélni: Bret Easton Ellis, Michel Houellebecq, Raymond Carver. Csakhogy épp az a fontos, amiben a Rablóhalak különbözik. A Kötter Tamás novelláiban kereszteződő, már-már regénnyé fajuló történetek kegyetlenek és kétségbeejtőek. A kiszolgáltatott, méltóságukat vesztett, egyszerre átverő és átvert figurák a mieink. Ugyanazon osztozunk (ld. share). S bár jó lenne hinnünk, ez itt nem egy távoli világ hanyatlása. Kitinpáncélosok rohangálnak egy napolaj illatú plasztik strandlabdán. Néha megtorpannak, egy pillanatra felvillan bennük, hogy a dolgok mélyére kellene ásniuk. Nem teszik. A Rablóhalak nem a Nagy Bummről szól, hanem a halk nyüszítésről."
"Eljött Kötter Tamás, akire régen vártunk. A mesterségesen előállított , lilára színezett nyomorúság helyett itt van egy büdös kis pocsolya, ami minden cseppjében valóságos. Ez Budapest, a nagyvárosnak mutatkozó kisváros, ebben a posványban úsznak a rablóhalak, és noha nem történnek velük sorstragédiák, ócska kis életük minden mozzanatára ráismerünk. És ez talán még fájdalmasabb."
(Szécsi Noémi, író)
"Kötter Tamás olyan világba kalauzol minket írásaiban, amelyről a magyar irodalom eddig nemigen tudósított. Hogy erről a szféráról eddig nem nagyon születtek opuszok, annak oka egyszerű: a magyar író általában nem ismeri ezt a bolygót. Kötter viszont nagyon is, így aztán a yuppie-k hiteles krónikása. A pesti Édes Életről ír, a "felső tízezerről": pénzes ügyvédekről, menő menedzserekről, vastag cégvezetőkről, multis lányokról. Meg cabriókról, pénzről, drága szórakozóhelyekről, álomnyaralásokról, de luxe szerelmekről. És a csillogás mögött a hihetetlen ürességről. Voltak mesterei: Hemingway is, Carver is, de leginkább Bret Easton Ellis. Tanult tőlük, majd kikeverte a saját hangját, egy hamisítatlanul pesti, cinikusan tárgyilagos és fájdalmasan vicces prózát."
(Cserna-Szabó András, író)
"Lám, ilyen egy 21. századi magyar yuppie élete – sugallja Kötter a szövegeiben, és az olvasó hajlamos is elhinni ezt neki. Nem azért, mert – ha igaz a szóbeszéd – "civilben" üzletemberként tevékenykedő szerző saját tapasztalatait formálja történetekké, és nem (na jó: nem csak) azért, mert az olvasók nagy részének valószínűleg halvány fogalma sincs arról, hogy mi zajlik egy nagyvállalat jogi osztályán, vagy a novellaszereplők által oldalanként lajstromozott vendéglátóipari egységek bármelyikében. Azt hiszem, elsősorban azért hatnak hitelesnek Kötter szövegei, mert első ránézésre idegennek tűnő szereplői nagyon is ismerős problémákra keresik a maguk hétköznapi válaszait."
(Reichert Gábor kritikus, Vörös, zöld és fekete Kötter Tamás novellájáról, Apokrif Irodalmi folyóirat, 2013 nyár.)
"Ha a prózájával itt most bemutatkozó Kötter Tamás így folytatja – ezt –, nekem a könyvei kelleni fognak. Alig van kétségem felőle, sőt."