Köldökzsinór
A köldökzsinór (funiculus umbilicalis) magzati mellékrész, amely a méhlepény és a magzat között teremt összeköttetést. Hossztengelye körül többszörösen csavarodik, a terhesség vége felé kb. 50 cm hosszú, mutatóujj vastagságú, szürke színű, puha tapintatú. A köldökzsinórban két verőér (köldökartériák) és egy visszér (köldökvéna) fut spirálisan, amelyeket rugalmas, vastag, zselés anyag – érett kocsonyás kötőszövet – ölel körül, az ún. Wharton-kocsonya, lényegében ez képezi a köldökzsinór anyagát. Ennek fő funkciója az erek összenyomódástól való védelme. A három ér szállítja a tápanyagokat és az oxigént az embrió ill. magzat számára: a véna oxigéndús, tápanyag-gazdag vért visz a magzathoz, az artériák oxigénben és tápanyagban szegény vért juttatnak vissza a lepényi (placentaris) keringésbe. Az erek spirális lefutása miatt hosszuk nagyobb, mint maga a köldökzsinór hossza, így a köldökzsinór húzásával az erek nem záródnak el. A köldökerekben folyó vér tartja a köldökzsinórt feszes állapotban, ezért – és a Wharton kocsonya lágygumiszerű állaga miatt – az ritkán törik vagy csomózódik meg.
A köldökzsinórral összefüggő rendellenességek
[szerkesztés]
Források
[szerkesztés]- Lampé László: Szülészet-Nőgyógyászat, Medicina kiadó, Budapest, 1987 ISBN 963-241-588-4
- Szentágothai János – Réthelyi Miklós: Funkcionális Anatómia, Medicina Kiadó, 1989 ISBN 963-241-789-5