Köldökzsinór

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újszülött köldökzsinórja, köldökcsattal elzárva.

A köldökzsinór (funiculus umbilicalis) hossztengelye körül többszörösen csavarodott, kiviselt terhességben kb. 50 cm hosszúságú, mutatóujj vastagságú, szürke színű, puha tapintatú magzati mellékrész, amely a méhlepény és az embrió ill. a magzat között teremt összeköttetést. A köldökzsinórban két verőér (köldökartériák) és egy visszér (köldökvéna) fut spirálisan, amelyeket rugalmas, vastag, zselés anyag – érett kocsonyás kötőszövet – ölel körül, az ún. Wharton-kocsonya, lényegében ez képezi a köldökzsinór anyagát. Ennek fő funkciója az erek összenyomódástól való védelme. A három ér szállítja a tápanyagokat és az oxigént az embrió ill. magzat számára: a véna oxigéndús, tápanyag-gazdag vért visz a magzathoz, az artériák oxigénben és tápanyagban szegény vért juttatnak vissza a lepényi (placentaris) keringésbe. Az erek spirális lefutása miatt hosszuk nagyobb mint maga a köldökzsinór hossza, így a köldökzsinór húzásakor nem lehet elzárni azokat. A köldökerekben folyó vér tartja a köldökzsinórt feszes állapotban, ezért – és a Wharton kocsonya lágygumi-szerű állaga miatt – az ritkán törik vagy csomózódik meg.

A köldökzsinórral összefüggő rendellenességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]