Kászonszék borvízforrásai és gyógyfürdői

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2017. október 6.) ezen a változaton alapul.

Kászonszék borvízforrásai vulkáni utóműködés hatására jöttek létre, a medence keleti peremén található mellékfolyók (Fehérkő, Kis és Nagy Répát, Farkas, Tekeres, Borvíz és Gubás) völgyeiben törnek a felszínre.

Története

Az 1700-as évek második felétől már történik említés különböző szakdolgozatokban, írásokban az itteni vizek jótékony hatásáról. A brassói Lucas Waggner, dr. Mátyus István, Bélteki Zsigmond, dr. Otrobán Nándor, Orbán Balázs, Vitos Mózes, Hankó Vilmos, dr. Lengyel Béla és sokan mások írásaikkal, kutatásaikkal hozzájárultak a kászoni borvizek és a körülöttük kialakuló fürdőtelepek ismertetéséhez és népszerűsítéséhez.

Leírása

A Kászoni-medence borvízforrásai és gyógyfürdői már régmúltban is ismertek és közkedveltek voltak nemcsak a helyi lakosság körében. A források mellé épített fürdőtelepekre messze földről ellátogattak a gyógyulni vágyók. Az 1800-as évek elején épült Kászonfürdő volt a legnevezetesebb a fürdőtelepek közül. Főforrása, a Salutaris híres volt a görvélykór (skrofulózis) kezelésében. Tőle 800 m-re tört fel a Veresszéki borvízforrás, régen Balás-forrás vagy Pán-forrás. A Nagy Répát-patak völgyében a híres Répáti borvíz köré épült az első palackozóállomás, a forrás vizét távolabbi vidéken is forgalmazták. Mindhárom borvíztelep a Balási család tulajdonába tartozott az 1800-as években. A századfordulóra tönkrementek a Balási család vállalkozásai, a palackozók és fürdőtelepek több tulajdonos kezén megfordultak, egészen az államosítást követő évekig. A Kászonfeltíz határában található Fehérkői borvíztelepen két forrás volt ismert. A Szent István-forrás vizét szintén palackozták már a 19. század végén, a vele szemben feltörő Büdösszéki szejkét fürdőzésre használták a helyiek. A kászoni medence ismertebb borvízforrások még a Nagy Répát-patak völgyében levő répáti Szejke, és a hozzá hasonló, szintén kénes jellegű forrás, a Doboly határában található dobolyi Szejke. A Nyerges-tető alatt fekszik a kászoni medence legújabb népi fürdője, a Sóskútfürdő, melyet a helyiek építettek ki 2004-ben egy fürdőépítő kaláka keretében.

Felhasználása

A kászoni borvizeket ivókúrában és fürdőként is hasznosították a különféle betegségek kezelésében. A töltőállomásokon palackozott borvizet ráfos szekerekkel szállították az Úr útján Csíkszeredába. Szállították Kézdivásárhelyre, Marosvásárhelyre, Brassóba, Budapestre, Bécsbe és Berlinbe is, a távolabbi vidékekre vagonírozták a palackozott borvizet a nagyobb állomásokon. A palackozóüzemek, fürdőtelepek működtetése és az ásványvizek szekerekkel való szállítása megélhetést biztosított több kászoni család számára az elmúlt másfél évszázadban.

Jellegzetessége

Alkáli, szénsavas, nátriumkloridos, magnéziumos, jódos, vasas vizek, kevés kénhidrogénnel elegyítve.

Borvízforrások és fürdők

Források

Hargita megye természetes gyógytényezői. Csíkszereda, 1974.
Váradi Péter Pál – Gaál Anikó – Zsigmond Enikő: Erdély. Székelyföld. Alcsík és Kászon. Budapest, 1995.
Vitos Mózes: Csikmegyei füzetek: Adatok Csikmegye leirásához és történetéhez 1. kötet. Csíkszereda, 2002.
Jánosi Csaba – Péter Éva – Berszán József – Jánosi Kincső: Az Alcsíki- és Kászoni-medence ásványvizei és gázömlései. IN: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Szerk. Murányi János. Csíkszereda, 2006.
Székelyföld borvizei. Csíkszereda, 2009.
András Ignác: Kászonszék népi gyógyászata. Kolozsvár, 2013.
Jánosi Csaba-Berszán József-Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013.