Kunsági hímzés
A kunsági hímzés a Duna-Tisza közén található két tájegységre - Nagykunság és Kiskunság - jellemző kézimunka.[1]
Technika[szerkesztés]
A kunsági hímzés párna végeken maradt fent. Szabadrajzos előrajzoláson szálánvarrott technikát alkalmaztak.[2] Az alapanyag a Nagykunságban lenvászon, amelyre megfelelően kikészített, finomított szőrszállal hímeztek. A Kunságban gyakori volt a szűcshímzés,[3] és szűrhímzés,[4] amelyeket melegebb ruhadarabokon alkalmaztak.
Szín- és formavilág[szerkesztés]
A hímzések színvilága kék, drapp, igazodik a használt szőrfonalak mérsékelt színezési lehetőségeihez.[5] A technikához igazodóan a formavilág geometrikus, gyakori a tükrözés, valamint a központi csokorszerű elrendezése a motívumoknak. A gyakran használt motívumok: rozetták, tulipánok, levelek.
Források[szerkesztés]
- Magyar Néprajzi Lexikon kunsági hímzés
- Bátky Zsigmond–Györffy István–Viski Károly: Magyar népművészet (Bp., 1928)
- Ferencz Kornélia és Palotay Gertrúd: Hímzőmesterség (Bp., 1940).
- Magyar Néprajzi Lexikon Jászsági viselet
- A kunhímzésekről
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyar néprajzi lexikon Kunsági hímzés, kun hímzés
- ↑ [1]"Nagykunságban készített szabadrajzú és szálánvarrott kisszámú párnavéghímzés elnevezése"
- ↑ Magyar néprajzi lexikon szűcshímzés
- ↑ [2] ld. képek között "1. Cifraszűr (ún. körülkoszorús szűr) elejének részlete a kifektetett gallérral (Századforduló, Kunság) Bp. Néprajzi Múzeum"
- ↑ Kunsági viselet VI. Suba, bunda szakasz említi még a fekete selyemhímzést is.